első két kép a mélységélességgel való kísérletezés. (a kis képre kattintva nagyíthatóak a képek, igaz nem teljes méretre)
(A képen: egy pohár, két babmusz evőpálcika, tányéralátét no meg a vízcsepp, hjaigen, meg még az objektív árnyéka)
F8
F 2,8
még úgy egy hónapja a háziorvosom határozott utasítására felfüggesztettem a Polytarral való hajmosást - "Mellékhatások: néha bőrrák" (sic!) - mert ugye csak két hétig lehet vele huzamosan hajatmosni, én meg már harmadik éve gyűröm. (Ezen meg a Nizoralon kívül minden más humbug.) és adott inkább egy beutalót ide a Bőr és Nemibeteg gondozóba, hogy nézzék meg. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen nagyon elegem van a kvázi tüneti kezelésből, és hogy a samponomat úgy kell vinni mindenhova mint a cukrosnak az inzulint. Szóval azóta babasampon, és semmi kemikália, meg is van az eredménye, szép guszta most a fejem, de ugye a baj csőstül jön, úgyhogy csütörtök reggel már csak legyintettem mikor belenéztem a tükörbe: újra rámtört A Lepra. Persze, hiszen más már úgysem hiányzott. Aztán délutánra kiderült hogy dehogynem: begyulladt a fülem - mondjuk ezt magamnak köszönhetem, minek hord bizsut aki nem bírja -. Szóval tetrannal bekent füllel ma szépen átslattyogtam a beutalómat - és három napi hidegélelmet - szorongatva a bőr és nemibetegbe, vittem a könyvem, és próbáltam csak a lapokat nézegetni, nem az öreg néniket a színskála összes színében pompázó bőrbetegségeikkel, és nem elképzelni hogy akin nem látszik, az vajon milyen trópusi nemibetegsége van, és mije szárad le épp. Egy félórácskát olvastam, aztán szólítottak is - meg is lepődtem a sebességen - és a csaj bennt teljesen profin megnézett, és nem pitiánerkedett, komolyan vette a kétségeimet, javaslataimat, végighallgatott, aztán elmondta hogy szerinte miért nem, és hogy inkább ez valami ekcéma mintsem allergia, tekintve hogy a családban volt/van ilyesmi - csak más formában - elképzelhető. Vett le ilyen fültisztítópálcikás mintát a cuccról, de át is küldött a laborosokhoz hogy ők meg celluxos mintát vegyenek. Teljesen lázban égtem, hogy végre végére járunk az egésznek, és elkapjuk a Szörny grabancát, és vége a Leprának, és örömködök, és vidáman ácsorgok épp a labor ajtaja előtt, amikor kiszól végre a laboros öregnő hogy menjek, megyek, rögtön nekem is szegezi a kérdést hogy
"Be van kenve?" - nem néz fel, csak irkál vmit
én: "izé...ööö.. micsoda?" - értetlenkedek
"Hát az arca...."
"Nincs...?" - még mindig nem tudom hogy mire gondol
Kicsit erélyesebben: "Sminkelve van?"
"Jaaaa, szemceruza csak" - legyintek
"Akkor nemjó, viszlát, jövőhéten hétfőn kéne..." és elkezd összepakolni
kétségbeesek: "DEHÁT ez csak szemceruza - rámutatok a szememre -, és nekem ez itt oldalt - halántékra mutat - van!!!"
"Az nem érdekel, e smink tönkreteszi a mintát!!"
"De nézze, itt oldalt lennt a nyakamon is van, és ott tuti nem használtam szemceruzát" - mutatom a nyakam, már egész lennt a nyaklánc magasságában
A nő lecsapja az olvasószemüvegét: "nézze, negyvenöt éve vagyok a szakmában, elhiheti hogy nem fogok semmit se látni a mikroszkópban, mert ott lesz a sok smink, és attól nem látok semmit"
lassan tagoltan: "Dehát ez i t t a n y a k a m - mutat - eee z meg itt a szeemeeem, és ..."
"NEM"
"Dehát hétfőre elmúlik, és akkor..."
"Nem fog elmúlni"
"Dehát már sokszor volt nekem ilyenem, és elmúlik viszonylag hamar."
"Higgye el nekem, már negyvenöt éve vagyok a szakmában, hétfőn még mindig ott lesz"
"És ha most elrohanok és lemosom az arcom??"
"NEM! Hétfőn! És addig se krém se semmi!"
na itt adtam fel. De ledugom a torkán a kurva mikroszkópját ha hétfő reggel azzal kezdi majd hogy "dehát nincs is mit levenni....?!"
új út, új megoldás, új vitatéma.
Megtaláltam ugye a DSRL + mozgatható LCD halmazok közös metszetét az Olympus E-330, ban most meg keresem a kompakt (akkormár legyen inkább minélkisebb) + minél jobb minőség* ötvözetét, mondjuk egy fényképezőgép formájában. (*= leginkább az éjszakai fényképezés a lényeg)
gondolatmenet a következő: vagy van az embernek egy tükörreflexes gépe, és azt tudja ugye továbbfejleszteni alkalomadtán (itt a mozgatható lcd-ből nem adok, nincs az az isten); vagy van egy kicsi, ergó mindenhova cipelhető gép, de kevesebb tudás, de legalább azt be lehetne vágni a táskába a telefonnal együtt mindig, és nem külön másfél kiló, és csak mérlegelés után viszi magával az ember, mint egy nagy gépet.
Az van, hogy Eb gépe egy Fujifilm FinePix S7000, az enyém Canon Poweshot G6 volt, visszalépni nagyon nem akarnék.
de most kábé ott tartok hogy seholse. illetve valamerre mégis: kihajtogatós lcd (haha) (asszem itt le is korlátozódtunk Canon-ra), illetve éjszakai képekben legyen pöpec (ez iso függő? meg záridő?) mert a rohadék canonnál a G6 utódjaként szánt G7-et ilyen csufi régi kockagépnek csinálták meg, és hogyhogynem, lehagyták róla a hajtogatós kijelzőt. Bezzeg 3200-as ISO az van benne, meg nyálcsorgatás meg minden. a másik - mostani jelöltem a Canon Poweshot S3 IS meg hajtogathatós meg 12-szeres optikai zúmos meg minden, de max 800-as ISO. ehhh....
végignéztem az összes gyártó összes manapság forgalomban lévő gépét, és egyetlenegy olyan gép van, ami mindkét általam támasztott követelménynek megfelel: az Olympus E-330. Pedig összesen annyit szeretnék hogy az LCD kijelzője mozgatható legyen, illetve a tükörreflexesség. Ez olyan nagy kérés? Eb mondjuk értetlenkedve nézett rám hogy miért várok el egy tükörrefelexes géptől egyáltalán olyasmit mint mozgatható LCD, mintha legalábbis rózsaszín bárányos festést szeretnék a borítására... Vagy ez is valami olyan sznobéria, mint a bicajra nem rakunk letámasztót, meg sárhányót, mer az snassz? Mer' kúlabb négykézláb csúszva készíteni a földközeli képeket? De legalább van már más is aki nem így gondolja...
(A kihajtogatható lcd-t még a Canon PowerShot G6-nál szerettem meg nagyon.)
épp HZs-vel értekeztünk a fényképvásárlási addikciómról:
HZs: az élete egy bizonyos szakaszában minden lánynak van ilyen fényképezőskorszaka
9. Az abalk előtti pálma puhán elömlő alkonyi fényben készült fotója otthon egy alulvilágított szobafikuszra emlékeztet
me: :-)))
