tegnap  Ebbel, Knével és Marilolival, illetve Kné anyukájával sushiztunk az új helyen lévő Sushi Sei-nél. Mindenki kábé degeszre ette magát, elég finom és laktató adagokat hoztak, ellenben nekem kicsit csalódás volt a régi helyhez képest: kicsit felhígult, kicsit kommercializálódott, koreai savanyúságot hoztak japánnak titulálva, meg a hasonló "wasabi"-s fogások (vágjuk át a hülye bamba magyarokat, ferdeszemű-ferdeszemű, úgysem tudnak különbséget tenni), illetve ugye a kelletlen pincérnél sincs rosszabb... 

Mariloli viszont egy tündér, maga a Szeretnivaló Nőszemély, nemcsodálom Knét hogy 15000 kilométerre is hajlandó elmenni érte... én is megtenném... 

ma míting hegyek, borzasztó péntek, és semmi nem történt.

(esetleg majd most a Sushi Seinél nyolctól: júúúj)

Fáradt? Stresszes? Idegileg kivan? Menjen egy kört gokarton! 10 csavargyári dolgozóból 10 ezt ajánlja!

(most voltam először gokartozni, és gyerekek! húúúú, meg hűűűűűű!!!! meg kibebasz!!!! meg szíjjel!! nagyon szuper, és mindenki próbálja ki!) 

köszönet érte Teodórának!

még olvasom az Emlékezz Philebasra-t, de már nem tudtam ellenállni tegnap este hogy meg ne vegyem a soronkövetkező Ian M. Banks regényt, a Fegyver a kézben-t.

'Banks is a phenomenon ... wildly successful, fearlessly creative' William Gibson

szóval moshi feldobta a labdát, pedig esküszöm nem akartam leírni ezeket, de mostmár kikívánkozik:

már a múltkor megállapítottam hogy szerencsére semmihez nem kell nyúlni, illetve a kilincset a dokik is fogdossák, ergó akkora gond nem lehet annál, de hogy mik voltak ott?! tejóisten! betoltak egy öreg mukit, nem írnám le hogy hogy nézett ki, de a csúcs hogy ott a várakozók között be is pisilt szépen maga alá, aztán eltolták még pisilés közben a férfivécébe, gyönyörű sárga kondenzcsíkot hagyva maga mögött, majd vissza, bele a tócsába, kb háromszor tolta át rajta a pasi a kerekesszék kerekeit, míg újra a tócsa fölé passzította, ekkor már erősen kapaszkodtam hogy ne rókázzak bele a könyvembe, ami mögé bújtam. Volt még ott legalább három homi kinézetű egyén, a legfrankóbb a nőci volt, lassan mozgott már, természetesen az összes cumójával hatalmas fekete zsákokban, és omlott/levedzett/foszlott a bőre mindenhol, meg mikor levette a sapkáját - bár ne tette volna - kiderült hogy alatta haja sincs, hasonlóan azért mert ott se nagyon volt bőre. Az előttem ülő harmincas nő lábai annyira el voltak üszkösödve/rühesedve/gombásodva, hogy úgy kellett felsegíteni, és támogatni, de természetesen csak a mi kedvünkért divatos fehér szandiban láthattuk is. Mellettem egy nő fehér cérnakesztyűben feszített. Aztán levette. Ezt se kellett volna. azokon se volt már bőr. ésígytovább... 

és az embertömegből pedig csak három homi volt, illetve úgykinéző, azoknak még oké, aláírom, de a többiek MI A FASZÉR' nem mennek el időben kezeltetni magukat?? miért kell megvárni míg lerohad a karja, és merőkanállal kell összekaparni nájlonba?? hülye csökönyös patópál-nemzet vagyunk, azabaaaj.

reggel betipegtem újfent a bőr és nemibetegbe, sorszámot téptem, elhűltem. 100-nál kezdődik a sorszámozás, nyolc óra volt, a rendelés kilenckor kezdődött, a sorszámom 148 volt. aztán majdnem tizenegy felé sorra is kerültem, dokinő elmagyarázta a final solutiont, gyógyszerek felírva, távozom megkönnyebbültem... a kijelzőn épp a 223. sorszámot osztották...