tegnap  Ebbel, Knével és Marilolival, illetve Kné anyukájával sushiztunk az új helyen lévő Sushi Sei-nél. Mindenki kábé degeszre ette magát, elég finom és laktató adagokat hoztak, ellenben nekem kicsit csalódás volt a régi helyhez képest: kicsit felhígult, kicsit kommercializálódott, koreai savanyúságot hoztak japánnak titulálva, meg a hasonló "wasabi"-s fogások (vágjuk át a hülye bamba magyarokat, ferdeszemű-ferdeszemű, úgysem tudnak különbséget tenni), illetve ugye a kelletlen pincérnél sincs rosszabb... 

Mariloli viszont egy tündér, maga a Szeretnivaló Nőszemély, nemcsodálom Knét hogy 15000 kilométerre is hajlandó elmenni érte... én is megtenném...