voltunk ma dunaparton tesómékkal hekket enni, meg még az utolsó napos lusta vasárnap délutánt kiélvezni. Kacsázás a kavicsokon és a kavicsokkal, séta a még langyos levegőn a parton, jót mosolyogni a kismamán a terepjárónak vett babakocsijával, ahogy elakad a fövenyen*, és találtunk a vízben egy régi faszenes vasalót is. Ezt kimentettük, és kövirózsartónak elhoztam. Még jól ki kell majd sikálni, de remek lesz, már látom. 

(*így jár az aki kicsi első bolygókerekűt vesz. utána hiába a traktorbelsőnyi hátsó, bakker. Trendi babakocsik, szevasztok.)

jön a front. hasogató fejfájással ébredni száksz.

van patikakártyám, mennék venni gyógyszert, de még sosem használtam, és a múltkor amikor először akartam, aszonta a patikárius, hogy még nincs aktiválva. Azóta se találok semmi infót hogy mi az hogy "aktiválni"? semmi ilyesmiről nem volt szó, és nincs is szó a honlapjukon sem... ehh...

az úgy volt, hogy eb haza akart menni övéihez, nekem nem volt kedvem, lobó takarítani akart, de nem nagyon csinálhatja már ugye nyolc hónaposan, segíteni anyósjelölt jött volna, hozzá meg nem volt neki kedve. így a kellemest összekötöttük a hasznossal: én mentem segíteni - hátráltatni - így nem kellett hogy jöjjön anyóspajtás, nekem nem kellett hogy menjek anyóspajtáshoz, eb meg mehetett haza.

és láttunk klassz kis lakóteleptüzet - hírt nem találtunk hozzá, csak a nagy gomolygó füstöt láttuk. meg fényképeztem egybe felhő+ipar képet.

mostanában sokkal inkább posztolnék csak képeket néha... 

apai nagyanyámnál a múlt héten diagnosztizálták a gyomorrákot. Már áttételes a májra, hasnyálmirigyre, vastagbélre, és talán a tüdőre is (ebben nem vagyok biztos). A lényeg hogy nem örvend túl jó egészségi állapotnak, ez az utolsó stádium, nem műtik, nem kezelik. Kommentelni nem kell, én is sajnálom ugyan, de csak mint egy hasonló korú idős vadidegen nénit. Vagy még talán annyira sem, hiszen ez a nő szívből utált minket; kezdve anyámmal, akit egész egyszerűen lekurvázott amikor - már házas asszonyként - megszült engem, merthogy nagymamává - ő értelmezésében: öregasszonnyá - tette ezzel a cselekedettel. Hugom születésekor bejött ugyan hozzánk - ő falun lakik -, de tesómra nem volt kíváncsi, csak apám nevéről akart leiratni egy ingatlant. Meg úgy egyáltalán, egyikünkre sem. Csak ahhoz értett hogyan tudjon minél nagyobb gonoszságokat kitalálni, amivel megkeserítheti az életünket, és mindig furmányosan adta a külvilág felé hogy ő mennyire jó fej, és közben széltében hosszában terjesztette rólunk a különböző mocsokságait. Bár igazából azthiszem mindent elmond róla az hogy még fiatalasszonyként (elvált tőle a férje. csoda?) a két* fiát menzásnak adta le más családokhoz, mert ő nem ért rá ezzel foglalkozni. Volt hogy apu meg a bátyja hat-nyolc évesen két napig ült a házuk előtt, mert nem került haza az "anya".

Azt hittük hogy megváltozik lassan, így nyolcvanegy éves korára. minden évben ebben reménykedtünk, hogy hátha benő a feje lágya, hátha rájön, hogy mi vagyunk az egyetlen rokonai (*: másik fiát, apa bátyját 18 évesen tüdőgyulladás vitt el. (vagy hanyagság...)), lassan hátha kezd majd úgy viselkedni mint egy anyának, vagy nagymamának általában szokás. De nem. Inkább képes leköpni apámat, amikor kimegy érte bevinni CT-re a városba, és hasonlók... Már régesrégen beletörődtünk hogy a viszonylag masszív anyagi háttere - lakás a faluban, lakás városban, tanya (inkább major az) kinnt a szőlősben, nyaraló: Gallyatető, Hajduszoboszló, Balatonföldvár - minket ugyan soha nem "zavart" (nem élvezhettük, nem láttunk és nem is fogunk látni hasznot belőle). Felélte őket szépen csendben, eladogatta vadidegeneknek a nyaralókat, a balatoni még megvan, oda pl én pár évvel ezelőtt mehettem először, miközben a fél falu ott nyaralt amióta az eszemet tudom. 

Voltunk nála a hétvégén ebbel ketten, persze ilyenkor a minta-jófej-öregnéni stílust hozza. Az egészségi állapota felől érdeklődtünk épp, amikor ezt a választ adta: "jajj, nemtudom mit vétettem én a jóisten előtt hogy ezzel büntetett meg..."

én sem.