úgylátszik a február sajátja ez a vírus: tavaly történt

újabb lendülettel írkálom a motivációs leveleket, de közben rájöttem hogy úgyis a képem fogja eladni az egészet

egyébként hihetelen dolog a beidegződés: elvileg délig, sőt délután négyig is birok aludni, de mostanában simán kipattan a szemem hamarabb, és előjön a pavlovi reflex, hogy nekem kilnec óra tájban a billentyűzetet kell püfölni. Ezt most vettem csak észre, ahogy nézegettem hogy nem vagyok normális, még amikor beteg vagyok is, akkoris már érzem ezerrel a késztetést, hogy jööönnni keeellll, száááámítóóógéééépeznii keeeeelll! És akkor mint egy Frankenstein, kinyújtott karral és - még szinte - csukott szemmel - átbotorkálok a gép elé.
Oh, my Lord, my Saviour!

gyorslefolyású vírusos hányósfosós szépjóreggelt mindenkinek! így öt kilóval könnyebben és üres gyomorral éterien tisztának érzem magam. se csoki, se ropi, se napszemüveg pörkölt nem rohad a beleimben, csak kamillatea. meg egy kis méz, najó. szóval sokkal jobban vagyok, láz lement, már csak egy igengyenge 37.1.es akármi - még hőemelkedésnek se nevezném -, illetve a takonykór, de az már kit érdekel ilyen előzmények után? hát engem nem. Még egy kicsit hallucinálok ugyan: a "Hagyományos Háztartási keksz" feliratát "Tudományos Háztartási keksz"-nek olvastam. Ma már lenne dolgom ezer, megpróbálok nekikezdeni a felgyülemlett kásahegynek

köszönöm, köszönöm, a sok jókívánság vuduereje hatni kezdett - karöltve a medicinákkal -, már annyira nem vagyok elesett, és ez jó. most pölö már írtam egy cédét, igaz 2x sebességgel, így a negyvenötperc alatt, míg kész lett, aludtam egy sort.

tegnap a tesóm jött délután, és elkezdte magyarázni hogy már megint támad a hányós-fosós vírus, és hogy az egyik gyereke - tanít -, már kórházban is van, annyira kiszáradt. Jót röhögtem, hogy hogy lehet má' kórházba kerülni, mikor simáncsak inni kéne, oszt nem szárad ki az ember. Kicsivel később, mikor elkezdett fortyogni a gyomrom, már visszaszívtam volna minden kárörvendést, ugyanis jött, láttott, és legyőzött a vírus. Itt fekszem mint egy zsák szerencsétlenség, örülök ha a teásbögrét elbirom (meg áldom a vezetéknélküli billentyűzetet, így most ágyból írkálhatok). Még tegnap este kezdődött, a lakodalmas kutyát megszégyenítve tört rám, eleinte még poénkodtam is hogy navégre valami, mindigis el akartam kapni a vérhast vagy valami hasonlót, remek fogyókúra meg jól kitisztít. aztán már nem volt annyira vicces ahogy félóránként budi, és még a nyálamat is kiürítettem szinte, annyira minden folyadék kirobogott belőlem. vacsorára ettem öt széntablettát majd egy kis zöldteát, ennek meg az lett az eredménye, hogy két óra múlva szénfeketét "pisiltem", majd zöldeset. Ja, jóétvágyat mindenkinek. Aztán úgy kétórás etapokban aludtam egykicsit, de inkább csak forgolódás, két vécéspuri között, most reggelre meg még lett egy 37.8 is. De a sok folyadékvesztés miatt olyan vagyok, mint a harmatos lepkefing - ahogy jóapám mondaná -, alig birok kimászni már négykézláb a budiig. Úgyhogy most egy nagy adag kamilla, meg egy nagy adag feketetea a jobbomon, a balomon meg a Rubophen, a Carbo Activatus, meg a Mebucain.
Beware of the mighty vírusok!

amúgy most ottonvagyok és teregetek, mosok, vasalok, mosogatok, rendetrakok, meg estére pörkőttet főzök.
a hajcsavarókat meg az otthonkát holnap veszem meg.

hűűű! már megint MetalMania! jön a Moonspell újra! jeeeee!!! (kéne valahogy jegyet nyerni rá)

ahogy ty is említette, leszarni kell mostmár az egészet. és igazából könnyűvé teszik ezt nekem: például nem is meséltem hogy technikailag hogy zajlott (értsd: milyen gusztustalan-gerinctelenül) az egész: jött csütörtökön reggel kilenc felé egy meeting request olyan subjecttel hogy "krumpliföldi alvállalkozóinak éves kapakészlet leltára", énmeg egész délelőtt telefonálgattam, meg infót szereztem meg levelezgettem hogy áptudét legyek az ügyben teljesen, aztán kinyomtattam, lejegyzeteltem mindent, majd egyórakkor csatlakoztam a főnökömhöz, hogy akkor megyünk az igazgatóhoz jól megtárgyalni a dolgot. beültünk, még vicceskedtünk is, meg minden, majd a főnökömnek hívása jött, amíg ő telefonált, igazgató belekezdett hogy akkor hogy is állunk a kapakészlettel? elkezdtem mesélni, meg mutogatni, aztán hirtelen neki is hívása jött, ekkor a már nem telefonáló főnökkel beszélgettünk, meg kitárgyaltuk eztazt, aztán egyszercsak jön vissza az igazgató, nna, akkor belekezdünkvégre. Ám ekkor feltárult az ajtó, és besétállt a HR igazgató. Vérnyomás először az asztal alá, aztán egy liter adrenalin robbant be a vérkeringésembe, és azalatt a két másodperc alatt, ahogy odasétállt a tárgyalóasztalhoz, már össze is raktam: itt kurvára nem kapaügyi megbeszélés lesz, és ezzel a lendülettel össze is hajtottam a papírjaimat - amiket később át is toltam a főnököm elé.
aztánblabla...
Ha önbizalomhiányos lennék - ami természetesen nem vagyok, mwhaha - akkor aztmondanám hogy még kirugatni se tudtam magam jó időben, mert az előző HR igazgató érájában, amikor még krőzus volt a cég, a munkatörvénykönyvében szabályozott felmondási idők meg végkielégítések mindig egy 4-5-szörös szorzóval multiplálódtak.
de nem, leszarom. broaden your horizont