Úszunk a teendőkben. még úgy tűnik kontrolláljuk a dolgot, de lehet hogy ez már csak illúzió...

Tegnap is vidéken, az étteremben talált minket az napnyugta, épp egy utolsó előtti egyeztetés a menüről, kajákról, italokról, vadakról, szállásról, dekorról, meg az én idegeimről.

Nem egyszerű egy ilyet szervezni alapból sem, de úgy a totál K.O. hogy bal oldalamon após, jobb oldalamon saját anyám, és mindenki jobban ért mindenhez, de ha megemelem a hangom, akkor már mindenki néz rám hogy mit hisztizek? fel se fogják hogy nekik ez csak egy nap volt, és nem az az egy hónap amióta mi minden este meghívótosztunk/szervezünk/vásárolunk PLUSZ lakásbiznisz PLUSZ gyereknyomor szentháromszöget nyomunk...

A legjobb társam most egy fekete napi bontású kisalakú határidőnapló meg a gugli kalendar. Ez az én karikás-ostorom amivel a teendőket kordában tartom. illetve tartjuk, mert éljen az internet, meg a huszonegyedik század, és hogy file-sharing, meg calendar-sharing, szóval csakazértis megcsináljuk, és csakazértse csavarodok be.

Még akkoris, ha immár majd másfél hónapja konstans PMS idegállapotban leledzem ettől a szaros nemtudommilyen helyzettől, ami csak nem akar megoldódni. hétfőn megyek, lézerkardoztatásra, aztán eldől hogy akkor mostmár műtét-e vagy sem.