öreg vagyok, nem bírom a 1:tülekedést 2:várakozást 3:alkohol nélküliséget 4:ugyanakkor inni se volt kedvem 5:és legfőképp a meglepetést

előtte akik voltak, azok gyenge zsagar nyúlás, majd őrült dárenbézes progresszív jazz egy bolond trombitással, jó (illetve bátor) énekesnővel és A csellóssal

aztán betolták a színpadon középre a hangcucc egyik részét, és oldalt belekevert a lemezekbe Amon. Szóval öreg vagyok a meglepetésekhez, vagy nem járok elég ilyen koncertre, mindenesetre erősen hiányoltam a megismert számok egy-az-egyben lejátszását, így csak egy rakás mézesmadzag volt, amire hujjogtathattunk.

Persze istenien szólt, nekem legalábbis orbitális élmény volt úgy merülni a zenébe mint egy nagy meleg medencébe, pont mikor az ember már totál beáll és zenéthallgat. Most füllel kb 40%-át lehetett az élménynek levenni, a maradékot a tüdő-gyomor és a többi remegő belsőszerv vette át. Ami még kafa, hogy nem is kell igazán megmozdulni a táncoláshoz, a hajót ugyanis ennyi ember hipp-hopp "beringatja" és voliá már csak egyenesen kell tudni állni. 

A repertoár: ismert számok táncolós talpalávalóvá keverése, majd noise, majd technodrome, majd a végén zúzdás dárenbézes-technodrome-os noise. 

aztán mi meg elhúztunk haza aludni mert ugye gyáva öreg kutyák vagyunk