kis csúszással indultunk KCs-vel ki a szigetre, ott a számomra sziget felfedezettjeként számontartott mézes-barack, természetesen csakis fütyülőssel egy velkám koccintás, csak hogy minden jól induljon...

majd mégegy, és egy kis szervezkedés után én balra el, Ludmilláék irányába, majd meglátogattam még J-t is, és távolról lemeóztam aeonfluxékat is, aztán vissza, rákezdett a Tool, és kő kövön nem maradt. Itt egy - végre - remek kritika, egy hivatásos kritikustól, és teljesen egyetértek vele. Annyi talán, hogy nekem - is - ez inkább fülhallgatós muzsika, csukott szemmel, vagy utazós ablakonkibámulós fajta. Esetleg befelé sírós, de csak úgy eksztázisból, nem szomorkodásból. Mert ez nem az. Épp ezért én is csak tehetetlenül vonyítottam amikor megszólalt a Schism, a kedvenc, hogy most akkor mit?!? Itt nem tudod az őrjöngően örvénylő energiákat csak úgy leugrálni/pogózni/üvölteni... itt nincs semmi, csak te meg a zene, és az felkap, megesz/szétszed atomjaidra és újra összerak, majd ott maradsz megrágva, újrakalibrálva. És pisloghatsz csak...

Sűrűn pislogtam. Mint az a béka. Meg néha nyüszítettem...

Keresztülgyalogolt rajtam másfél óra érzelem cunami. Stagedive a zenén.

Majd vége lett, kiszédelegtem a nagyszínpad elől, és próbáltam megkeresni KCs-t. A többiek Napalm Death felé vették ugyanis az irányt, mi egy fél óra láblóga, és egy jópár kör ágyas meggyes után megtaláltuk a megfelelő zúzdát:

Nos kéremszépen a Napalm Death gyenge bölcsöde ehhez képest: Csonka Pici a Táncdalfesztiválsátorban... Az igazi fless! 

Állj meg Kislány! Meg Ding-ding-dong! meg ezek! Űristen, nagyon nagyon durva! és majdnem telt ház, és mindenki röhög, szerintem még Csonka Pici is, ezt nem hiszem el hogy lehet komolyan csinálni...

Oda is mentem csápolni, közvetlen közel, feketeköves gyűrű az enyém kéz:

Nagy-Szín-Pad!

blőőőőeeee..... borzasztó!!!!

aztán haza. Tudni kell mikor kell abbahagyni...