nos nemkicsit kattantunk rá erre a babos játékra... olyannyira hogy a tegnap megvett kiegészítő részeket muszáj volt kipróbálás céljából elvinni Senoihoz, persze mikor? Éjszaka fél tízkor. Musztafás döbbent képnézegetés meg kuncogás után én épp nagy kortyokban iszom a focilabdából a nyugtatóteát, Senoi a bizonyítványát szekrényét mutogatja, aminek az ajtaja egy kis oldalnyomással nyílik-csukódik, közben eb meg törökülésben a földön a számítógép előtt, hogy legalább egyvalaki a szabályokkal is tisztában legyen, majd belevágtunk, és elfogyott a maradék doboznyi wasabis borsó is.

Egy óra múlva megjött J is, kicsit ziláltan, de egészben, és elmesélte esti kalandjait. Remélem megosztja majd a nagyérdeművel is, mert mi konkrétan nem kaptunk levegőt a röhögéstől...

éjfélkor kaptunk észbe, leléptünk.

A kis utcán egyedül sétáltunk, viszhangoztak lépteink, a kadmium lámpa halványan derengett a magasban. az őszies hidegben megborzongtam, a nagy meleg kezébe csúsztattam az enyémet és fülig szerelmesen csókot loptam.