tegnap tízóra felé épp a Balaton utcában igyekeztem a bulira, amikor leszólított egy szembejövő srác:
-neharagudj, van 170 forintod?
végignéztem, az egyik kezében egy doboz marlboro, meg kulcsok meg mittudomén, másik keze viszont már koszos az ott szorongatott két pénzérmétől:
-csak harminc forintom van, és még kéne 170 hogy 200 legyen...
hirtelen csak felrántottam a koldulókkal szembeni fásult mosolyt és ráztam a fejem, és már mentem is volna tovább, amikor valahogy végigfutott az agyamon hogy hogy is van ez: rendes ruha, ápolt, frissen borotvált arc, rendezett haj... közben viszont már léptem tovább, vitt a lendület.. a srác utánam kiálltott:
-nem vagyok koldus, csak pénz kéne!
bekattant hogy mi van ha igaz, úgyhogy visszakiabáltam:
-és mégis mire kéne a pénz?
közelebb jött, és rákezdett:
-az úgy volt hogy kaszinóban voltam, és elvesztettem harmincezer forintot. Budán lakok messze innen, és kétszáz forinttal megy a gép... és tényleg, utána megadom, megadom a telefonszámomat, és ötezer forintot fogok kapni, és akkor viszzahozom, és visszaadom neked amit adsz, tényleg, de most tényleg! ne nézz már koldusnak! ... stb
aztán kicsit elkezdtem vele vitatkozni hogy nehogymár kaszinózni adjak neki pénzt, amikor kiderült hogy mittoménmi. szerintem nem derült ki semmi, de addigra annyira csak azon járt az eszem hogy mi lenne ha ugyanígy megszorulnék, és AKÁRMI miatt kéne csak pár forint hogy mondjuk telefonáljak, és mindenki tetves koldusnak nézne csak, hogy elővettem a pénztárcám, és odaadtam neki két százast. Aztán én jobbra ő balra el, viszont még utánam kiabált:
-hű, hogy neked mekkora melleid vannak, anyám! ...Kilencvenesek?
ehhh, a köszönöm is elég volt...
