szóval fent van a falon a konyhaszekrények fele. a másikat ma rakjuk fel, már abból se mindet, ugyanis a faszom gázcső miatt oda majd csináltatni kell szekrényt...

az üvegesbe csupacsupa étkészlet és pohár és tányér és ilyen porcelán meg üveg dolgok kerülnek. szerencsére itt nem kell majd konyhaszekrényben kaját tárolni, arra van a spejz (szerű dolog).

ma akkor konyhaszerkénymásikoldal illetve az elektromos cumók bele (világítás, konnektor), meg a könyvespolc befejezés, aztán a hétvégén a három PAX szekrényt rakjuk össze, és ha ezek megvannak, akkor egy takarítás után már csak a saját cuccainkat  fogjuk szép lassan áthordani...

közel a fény az alagút végében! Csak aztán nehogy a vonat legyen az, ugye... 

egy jól megtermett orvosi labor, vagy egy olyan svájci kutatólaboratórium, amiket a ráncosodás elleni krémeknél szoktak emlegetni, vagy egy picike atommagkutatóintézet.

Ilyen és ehhez hasonló dolgok jutottak eszembe, amikor kész lett a konyha bal oldalán a faliszekrények... Képek itt

rendbejött a vére cukoregyensúlya, jó a szine, már csak rásegíteni van rajta a lélegeztetőgép és egy igazi CUKORFALAT!!!! ugyanis láttam róla képet!!!

nagyon nagyon köszönjük...köszönik...köszöni Bercike leginkább a szurkolást! Amint lesz felhatalmazásom, majd teszek be róla képet, de tesómék nem akarták ilyen kis kiszolgáltatottan még igazán fényképezni sem (a publikációról ugye nem is beszélve). A kis kezei le vannak szorítva hogy nehogy kikapja a szájából a szondát, meg az orrából a lélegeztetőt. Amúgy még lóg belőle egy kis katéter meg elvileg infúzió.

most még ki kell tenyészteni a vírust hogy mi lehetett, ugyanígy tesóm"ból" is, addig nem is adhat tejet neki, és majd várni amíg felszed egy kicsit, ugyanis a poliszi az, hogy 2300gr-osan engedik haza a babókat.

Szóval akkor mégegyszer: 2007.09.17-én 17:00kor (öt körül, pontosan nem tudom) 1980grammal és 44 centivel megszületett B. Albert Attila, alias Berci :-) (<-szmájlit írtam elveimmel ellentétben, muszáj volt, vigyorgok mint a vadalma)

tesóm is jól van, sebe fájogat, de pénteken már elvileg hazamehet.

"...ma meg elhatároztam hogy ha jösz értem hogy menjünk tesómékhoz a kórházba, akkor előtte a soroksári brendonban megállunk, és veszek egy-két koraszülöttre való ruhácskát, mert igenis örülni kell bakker, meg bizakodni, nem temetni akarom szegény Bercikét, akit még senki nem is nevezett nevén, valami hülye babonából szinte."

most jöttünk vissza vidékről ahol a tesómat megcsászározták. hát semmi jó hír... és ez most virágnyelven volt...

36 hetesen elvileg már 3 kilósnak kéne lennie a babának, nos a pici csak 1,9, mert a méhlepényből nem ment át hozzá se tápanyag, se oxigén rendesen... csak a sógorom láthatta, már ha látott valamit a könnyeitől ő is... meg a sok géptől... A dokinő neki vagy 5percen keresztül mesélte hogy mik a gondok, és úgy kezdte hogy "sajnos túl későn jött a kismama..." ...meg hogy nemjók a hírek a babáról:  rosszabodott az állapota, oxigénhiány, tüdőgyulladás, sóháztartás felborult, nehezen lélegeztetik, stb... 

és természetesen egy hatágyasban van öt az örömtől majd kicsattanó kismama között, akiknek háromóránként hordják a négykilósaikat szoptatásra...

ehhh, igazságtalan az élet, na.... nagyon.... 

ésakkormost mindenki ezerrel szorít a tesómnak, mert csak október 19-re volt kiírva, de az első NST-jén (ahol kábé csak meghallgatták volna hogy milyen szépen ver a szive a kicsinek) amire ma ment, benntartották.

és most meg tolják be a műtőbe, mert ki kell venni belőle a gyereket, mert toxémiás lett.

aggódom nagyon jajj