A Schöpf-Merei kórházban voltam, és ott a fekvőbeteg rész ugye már fizetős (mármint a TB támogatást kell a TB helyett kiperkálnod a kórháznak). 

A szobában velem egy másik csaj volt, de ő egy sima abortusz miatt jött.

És ami miatt elmondtam mindezt az az hogy az milyen már hogy én 32.000,- forintot fizettem, mert elhalt és ki kellett szedni, a másik csaj meg 28.000,- forintot, mert ő meg egészegyszerűen nem akarta megtartani?

Aztán csodálkozunk hogy a szülészeteket bezárják és öregek otthona lesz belőle. 

Jelen. Jól vagyok. A téli műtéthez képest most annyiban volt más a dolog, hogy miután felhelyezték - kínvallatni lehetne, annyira szar a felhelyezés maga is, de legalább rövid ideig tart, úgyhogy túl lehet élni - szóval miután felhelyezték a lamináriát (méhszájtágító), úgy begörcsöltem hogy fekve el akartam ájulni, meg a hideg rázott meg minden szentszar. A nővérkétől kapott két nospa+algopirin se segített sokat, csak forgolódtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy csak kiskutyáim lesznek.

másnap reggel lezajlott a műtét altatásban, aztán alvás, ébredezés, lábadozás, majd este négy felé jött értem eb. 

Ami nagyon fura hogy a szegycsontom nagy fáj, mára már kék is. Vajon mit csináltak velem az altatás során? Biztos fel akartam kelni, vagy ilyesmi, és vissza kellett fogni.. nemtudom. de olyan fura.

most amúgy még mindig a kiskutyás dolgot támogatom, legalábbis tudom hogy most kivizsgálások garmada jön, mert innentől habituális vetélőnek számítok (asszem). De most nincs kedvem dokikhoz, vizsgálatokhoz meg semmihezse egy darabig. Még mindig sajog a fenekem a sok progi injekciótól, még kék a terhes-vérkép vérvételtől a karom, kedden védőnőhöz kellett volna mennem a kiskönyvért, ehelyett most a kézfejem van szétbarmolva az altatásos elbaszott ereimmel, üres vagyok belül mint a pénztárcám a hó végén, és még egy rejtélyes mellkassérülésem is van.

Nem, nem akarok most semmit. 

Reset.

megfürdök, összekészülök, és akkor irány délután ötre a kórház.

aki nem olvasta volna, itt a tavaszi forgatókönyv. Most is hasonló lesz, csak maeste a laminária, holnap a küret. Vagymi.

nos, semmi jóról nem tudok beszámolni.

Reggel voltam ultrahangon hogy megnézzük a szívhangot, amit már látni kellett volna egy ennyi idős magzatnál, de nem látott, ekkor leküldött egy jobb ultrahangos géphez, de ott is csak a rideg tények maradtak: nincs szívhang és az embrió se fejlődik... vissza a dokihoz, akivel megbeszéltük hogy akkor ennek a történetnek minél hamarabb tegyünk pontot a végére, úgyhogy holnap este befekszem, és szerda reggel műtenek.

Kurvaélet hogy ilyen selejtes vagyok.