szóval azt tervezem hogy fellépek a meddőség ellen, no persze nem "We are the world" turnéval, hanem szerény kereteim között, azaz a blogon fogom részletezni az én általam megélt dolgokon keresztül. Frei dosszié, vagy ER, tökmindegy, a lényeg az lenne, hogy nem szőnyegalá söprünk, hanem figyelünk, olvasunk, és ha kell saját kezünkbe vesszük az irányítást.

Mert kritikán aluli az a tájékoztatás, ami tulajdonképpen nem is létezik, szóval inkább tájékozatatlanság, ami miatt tájékozatlanok leszünk hogy hogy lesz baba/gyerek/büdös kölök. Kívánt rész aláhúzandó.

Mindenki úgy gondolja hogy amikor abbahagyjuk a fogamzásgátlás bármely módját, és egy szépen eltervezett pici pezsgős vacsora után ágyba bújunk, másnapra már lehet simogatni a pocakot hogy "édes kincsem" holott csak a tegnapi kaja rohad bennünk, az édes kincsem meg mondjuk egy méretes puki. (Najó, többet ilyet nem írok hogy "édes kincsem" mert kiütötte a saját nyál-biztosítékomat.)

Szóval ezt a rápisiltem a tesztre, csíkos lett, aztán meg kilenc hónap múlva megszületett pistike típusú dolgokat én már csak elvétve látom, igaz, biztos beszűkült a látóköröm is, meg a téma miatt az érintettekkel találkozom leginkább, mégis egyre inkább valami probléma van inkább gyerek helyett csak.

Azt hogy hogy kell pozitív tesztet csinálni, azt nem tudom elmesélni, hiszen azt tudok akár egy talicskányit is produkálni, én inkább ezt a sorozatos vetélős részét elemezném most, amivé avanzsáltam az elmúlt egy év alatt.

De ez is jó tanmese lehet bárkinek aki küszködik, vagy aki előtte áll.

Két ünnep között elmentem ugyanis egy dokihoz, F doki, aki habituális vetélő specialista, és azok alapján amit tőlük hallottam, tényleg mindig csak az jár a fejemben, hogy MIÉRT NEM IGY MŰKÖDIK eleve a protokoll ha baj van, mert nem jön össze. Legyen az lombik, vagy akármi. Miért kell szerencsétlen nőknek elhasználni az öt alkalom lombikot hogy UTÁNA derüljön fény rá - JÓ ESETBEN! - hogy miért nem tapadt meg az a szerencsétlen sejtcsomó? Vagy miért kell négyszer elvetélni, és csak utána küldenek el mondjuk egy torokmandula vizsgálatra, amikor van már egy pár orvos aki kitalálta a protokollt, amivel feltérképzhető hogy mi lehet a hiba.

Olyan ez mintha lenne egy virágcsereped, és szeretnél egy virágot bele, de nem veszi észre senki hogy nincs föld a cserépben. Sima nőgyógyász hümmög amikor már egy éve nem akar összejönni a virág, dehát csak próbálkozzon szépen, menni fog az! Aztán később elküldenek lombikra, ott szépen petricsészében kicsírázik a mag, gyönyörűen elkezd nőni, beültetik - az üres - virágcserépbe, és aztán lesz nagy sírás-rívás hogy már megint nem maradt meg. Meg az utána következő négynél sem, és ezek mind-mind negyedmillió forint gyógyszerköltség, anyai meg apai idegeken való citerázás és társai. Amikor meg lehetett volna tenni, hogy a gyanúsan terméketlen évek után, vagy LEGALÁBB a lombik előtt egy kivizsgálás, hogy jéééé, dehát nincs is föld ebben a szerencsétlen cserépben... kezeljük csak ezt először...

szóval tessék odafigyelni, és nem mindent elhinni a dokiknak, és utánaolvasni, utánajárni. megéri.