lejegyzem hogy ne feledjem.

szóval szombaton kaja a kistücsökben, ahol készséges és hozzáértő pincérrel találkoztam a jó kis kaják mellett, ugyanis egy kis vörösbort támadt kedvem hirtelen inni a malacsült mellé - hamár egyszer szembeköpöm magam, és malacot eszem holott nemakarok -, és kérni akartam volna a borlapot, amikoris inkább megkérdeztem hogy mit ajánlana. A pincérsrác el hogy "épp most bontott egy üveggel, az tetszeni fog", majd vissza hogy ezt, és elkezdett hablatyolni hogy hány hordóban érlelt meg mittomén (amit phnb bullshit-generátorjával nekem is ment volna) a lényeg az volt hogy egri bikavér, amire már épp kezdtem volna húzni a szám, mert azt nemszeretem mert csersavas és annyira nem komálom, amikor kitöltött egy kortynyit hogy kóstoljam, és hát hmmm, nyammm... maradhat. Majd töltött egy decit, és eltávozott. Kortyoltam bele mégegyet, fenomenális!, aztán ebnek adtam a poharat hogy ezt muszáj megkóstolnia még ha a jogsija múlik is rajta, mert ilyen finomat én még nem pipáltam... A kóstoltatás után eb megjegyezte hogy "valóban, bár szerinte egy vagyont fogunk itthagyni érte" mert ő figyelt is amikor a bort bemutatta a srác és abban pedig a  "Bordeaux-i bronz medál" szókapcsolat is szerepelt. 

Este aztán rágugliztam, és hát tessék: Demeter pincészet Egri Bikavér Reserved 2002. 

Dobogós az eddigi általam kóstolt borok között, ha nem a legjobb, de asszem nem ezt fogjuk hétvégente a paprikáskrumpli mellé locsolni.

aki teheti, feltétlen kóstolja meg.