Vasárnap meg gyönyörű idő, szóval vegyük elő végre a bicajt, és végre nézzük meg az útvonalat a munkahelyemig. Elég jó út, emelkedő alig, sok gyalogos, de gond nélkül teljesítve az első 7,5km, még a garázsajtót is kipróbáltam hogy nyitja-e a kártyám. Szuper, menjünk akkor haza. Útközben még beültünk a Gyorskocsi utcában egy sörre meg egy leberkase-re, mint ebéd, majd otthon szinte csak zuhanyozni maradt idő és máris indulhattunk a critical mass-ra. A deákon gyülekezés, beszarás nagy tömeg, majd elindultunk. 1 ÓRA volt a deák és az Astoria közötti táv, de félelmetes módon senki se bosszankodott. Majd végigtekertünk a távon, de mikor rákanyarodtunk az Andrássy-ra, akkor éreztem hogy kész vége, nekem elfogyott mára a bicikli-erőm, de ha már itt vagyunk, akkor jussunk el az emelésig a városligetbe, úgyhogy kicsit fogszorítva, de mentem tovább. Városliget meg átalakult bringás-szigetté, nagyon klassz volt, tényleg nagyon sokan voltunk, aztán emelés, majd mi hazafelé, ekkorra már nyűgös voltam, a fenekem lilára törte az ülés, emiatt félig az ülés felett tartottam magam, amiatt meg a lábam kezdett bedurranni, közben meg már szelesebb is lett az idő, a lényeg hogy mire az árpád hídhoz értünk, addigra más sírni tudtam volna, úgyhogy a Szentlélek tértől már a kockakövekre hivatkozva csak toltam hazáig a bringát.
41 km volt tegnap a többévnyi nulla centiméternyi tekerés után. Szerintem még egy kis megfázás is - érzem nagyon a tüdőm -, meg egy kis napszúrás is - fáj a fejem -, meg az izmaim, amiket mintha kiklopfoltak volna..... szóval egy roncs vagyok, alig tudtam aludni valamit.
hát így sportoljon az ember... Persze rinyálni nem igazán lehet, hiszen a kollégám pl szombaton nyomott egy Mátra teljesítménytúrát 56 km-en, majd vasárnap mintegy levezetésképp 120km bicajt... én meg attól tettem függővé hogy jövök-e ma egyáltalán (persze kocsival) dolgozni, hogy fel tudok-e állni a vécéről.
