ilyen nagyon retro bulin voltam csütörtök este, céges rendezésben, és egész jól sikerült. Hajnal egykor tántorogtunk hazafele.  A mélypont az volt amikor épp a teljesen illuminált társasággal állunk kint a cigizős helyen, és RP megjegyzi jó hangosan hogy "azért majd rólam nem írsz ilyen rosszakat a blogodban?"és akkor hirtelen kijózanodva csissegtem meg intettem hogy azonnal hallgasson el. Elég hideg zuhany volt megtudni hogy tudja, sőt olvassa a blogot (Helló!), pedig eléggé sejthettem volna. Mindegy. 

Van egy kollégám, F, aki az a szótlan-dolgozok-keményen típus, nem szól soha szinte egy szót sem, feltűnősködés kerülve, még talán nevetni se láttam igazán hangosan. Szóval épp a karaoke repertoárt néztük az asztalnál, amikoris Cs mutatta hogy van egy olyan szám hogy "Elment a Lidi néni a vásárba". Jót röhögtünk, aztán szó szót követett, egyszercsak mondtam F-nek hogy ha elénekli nekem azt karaoken, akkor leveszem a fölsőm. Merthogy úúgyis papírkutya a dologhoz, és akartam kicsit cinkelni. Nna, ezt meghallotta több kollégám is, innentől egyesült erővel itatták F-et, meg szították a hangulatot, aztán a lényeg, hogy perszehogy elénekelte. 

Szóval soha ne fogadj semmiben, még ha tuti biztos vagy a végkifejletben.