nos az van, hogy van nekünk ez a csodálatosan klassz könyvünk, a Szakácsok könyve. 

Eddig csupa óda-zengedezés volt, hallani is csak ilyet hallottam, ám hogy árnyaljuk a képet, legyen itt egy fika poszt is, képekkel együtt.

Történt az, hogy szerettem volna otthonra egy jó minőségű felvágottat, és mivel ez nullfogalom, úgy gondoltam hogy na akkor majd én nekiállok, és csinálok. Mit nekem, ugye... 

én kis naív.

Könyvet polcról levesz, kikeres belőle egy receptet, mégpedig a rakott csülköt, mert 1: nagyon jól nézett ki, 2:egész felvágottszerű, ugye mert formázott, húsból áll, szeletelhető, stb.

hozzávalókat beszerez, semmi különös, illetve hogy nyers csülök helyett füstölt csülköt kaptunk csak. Csodaszépen megfőtt, apróra egy másfél órán keresztül szedegettük róla a cuccot, hogy csak a tiszta színhús maradjon, aztán az előírás szerint elkészítettem, és egy napig - amíg a hűtőben kellett várakoznia - csak a nyálunkat csorgattuk, majd tádááááá... és semmi... egész egyszerűen szar volt.... 

nem vágható, ízetlen, a hozzávalók inkább elütöttek egymástól mintsemhogy összefogjanak, és különbenis, szerintem katasztrófa. Pedig minden földi jó volt benne, és nem a leggagyibb: friss vágott petrezselyem, bébi ecetes uborka, kapribogyó, jófajta csülök, jóminőségű zselatinlapok... és mégsem... 

És itt van pár kép, mert kinézetre eleinte egész meggyőző volt.

és mivel hiába tettem bele a zselatint, mégsem maradt igazán egyben, kíváncsi lennék hogy az ilyen aszpikos felvágottakat miből csinálják hogy olyan szépen szeletelhetőek? Műgyanta?