munkahelyen ülök még mindig, mert eb még mindig Ada kezei között tátja a száját, és úgy volt hogy vásárolni megyünk, de mostmár asszem csak az éjjelnappali teszkó marad. Vagy az sem, és sampon nélkül megyek haza.

ilyen, és ehhez hasonló bárgyú gondolatok cikáznak most a fejemben, abszolút nulla vagyok agyilag, nem is értem hogy miért nincs valami IQ mérő beépítve retinaszkennerrel együtt a monitorok tetejére. Az legalább megakadályozná az ilyen hülye posztokat. De munkavégzés idejére ki kéne kapcsolni, különben minden másnap letiltana, attól félek.

Múltkor lakberendezős boltokat nézegettem, most éttermeket keresek Londonban. Tudta-e Ön, hogy már 125 fontért ehet egy ember egy degusztációs menüt a Kövér Kacsában? What a bargain, ahogy az angol mondaná, én meg csak azt hogy a kurvaélet, ennyit azért nem ér az. Illetve biztos ér, de előbb majd megnyerem a lottót. Ellenben az már biztos hogy sushit fogok enni sushival, amíg meg nem unom, mert végre egy viszonylag hideg, és csupatengerpartos ország, ahol legalább az illúzióm meglesz hogy friss az elém tolt cucc.

Szegény eb nem is sejti hogy a szálláson és a hazautazás ingyenességén megspórolt pénzt én már duplán elköltöttem képzeletben. Illetve tudatalatt biztos, hiszen azért ismer már. De azt el kell mondjam, hogy annyira sokat és sokszor szokott savanyújóskásat játszani (én: hűűű, ezdejóóóó! eb: jézus, de drága! én: dehát...?! eb: szósincs róla!), hogy már átvettem tőle, és skizofrén módon egymagamban eljátszom az egészet, mint abban a nyuszikás viccben a létrával, és valami ilyesmi lesz a vége: *ellágyult hangon* hűűű, de jóóó, *kis szünet, majd mérgesen*...de basszameg, nem vehetem meg. Szóval jól megvagyunk. izé megvagyok.

de most telefonált eb, úgyhogy irány haza