Tegnap este újfent Kisrablózás volt, immár teljesen hagyományjelleggel KCs barátosnémmal, de most nagy örömünkre, csatlakozott még Cincike is meg GK "anyu" is, a levelezős osztagból.

Tatárbífsztek három plusz rendelésnyi lilahagymakarikával. A szokásos "nőcis" kajánk a helyen, amit amióta terhes vagyok, sajnos nélkülözök, viszont most a többiek ezt ették, én meg grillezett kecskesajtot paradicsommal. Meg lilahagymával. Na nehogymá'ne! 

Nagyon nagyon jók ezek az esték, és nagyon fura hogy hogy lehet ilyen mély és meghatározó egy volt munkahelyi kapcsolat. Hogy most is ahogy egy tervezett munkahely lehetőségének az elképzelése elhangzott, mind egy emberként azonnal mondtuk hogy csapot papot hátrahagyva azonnal mennénk ha újra, ugyanúgy dolgozhatnánk mint rég.

Nekem ez a munka-lehetőség-álom is annyira nagyon jól esett, mert egy ideje gyötör ez a hova kell visszamenni, mit szeretnék csinálni az életben, mi a hivatásom, stb jellegű kérdéskör, és eddig frusztrálóan semmit se tudtam kitalálni, most meg legalább az irányvonalat újra érzem, és ez az érzés felszabít.