Este volt még egy kis bőgés. Gyönyörű kép lehetett amint a sötét szobában csak a fejemre borított laptop fénye világította meg a patakzó könnyeimet (mert elbújtam eb elől). Hahh, tiszta XXI. századi Csók és könny...

de aztán elmentünk egy kicsit fejet kiszellőztetni, meg nézni nekem új telefont a nyáron ellopott helyett (nem találtam), és vettem egykét újságot meg egy fehércsokis kitkat-et, és visszazökkent a világ a megszokott mederbe.

Főleg este, amikor még sütöttünk gesztenyét, meg ettünk sok mandarint is.

Érdekesség hogy ennyire kívánom az édeset. Sosem voltam igazán édesszájú, inkább sós, szóval nagyon kell küzdenem az állandó-csokiehetnékem ellen. 

Most viszont összepakolok, mert indulunk Sopronba hosszúhétvégézni.