tegnap senoiékkal színházban voltunk, a Beszélő fejek-et néztük meg a Thália színházban, és valóban zseniális mind a darab mind a színésznők. Majdnem három órás volt, négy monológ, ezt írta róla az exit:
"Alan Bennett nagy sikerű regény- és drámaíró
hazájában, a békés polgári létre predesztinált, csapadék
áztatta Angliában.
A sűrű szövésű szociális háló
biztos fedezéke mögül óvatosan kikukucskáló, két bevásárlás
között az élet értelméről tépelődő angol entellektüelek
zajos örömmel fogadták a televízió számára írt tizenhárom
részes monológsorozatát. Az emberi létezés titkaiba mélyen
belekarcoló, csillogóan szellemes szövegek és az azokat
tolmácsoló ideáltipikus karakterek azonban hamar kinőtték a
képernyőt. A szerző néhány éve el is készítette művének
színpadi változatát, melyet világszerte játszanak, mégpedig
a legnevesebb művészek. Bálint András négy kitűnő színésznőt
talált az egymástól független és mégis szerves egységet
alkotó monológok felvezetésére. Almási Éva hitelesen hozza a
magát mindenbe beleártó, mindenkivel levelező, fontoskodó
vénkisasszonyt, aki végül a börtönben talál rá a szabadságra
és a boldogságra. Börcsök Enikő látható élvezettel lubickol
az alkoholista lelkészfeleség szerepében. A karakter cinikus
humora, álszent környezetével folytatott furmányos
kommunikációja jutalomjátékot ad számára. Béres Ilona
egyszerre rutinos és kreatív, amikor a kertvárosi
langypocsolyában savanyúra pácolódott feleség hirtelenjött
és furcsa ébredését varázsolja a színpadra. Pokorny Lia
pedig zseniálisan magával ragadó, amikor a szereposztó
díványokat gödrösre fekvő, végletekig naiv színésznőcske
vonzó bőrét húzza magára. Négy nő, négy egymástól annyira
távoli és mégis hasonló sors és egy lebilincselően egyszerű
előadás, ahol a hangsúly a szövegen és a színészi játékon
van. Klasszikus és kihagyhatatlan."
a Börcsök Enikő féle lelkészfeleség volt az egyik legjobb, de a többi is zseniális, viszont a Pokornyi Lia féle karakter sajnos maróan ismerős volt, az egyik gyűlölt volt kolléganőm képe derengett fel egy-az-egyben és csak ültem ott, számban savanyú-hányásízzel, ahogy azalatt a pár év alatt míg mellette léteztem. Hogy lehetettett ennyire dilettáns az a nő???
Na, szóval kár volt hogy az volt az utolsó, így nem tudtam továbblépni, és már emberek közé se vágytam, csak arra hogy hazaérjek és aludjak. Kár hogy nem játszanak többet a beszélő fejek közül, mert több részletben megnézném mind a 13-at nagyon nagyon szívesen.
és ha tehetitek nézzétek meg ti is
