tegnap senoiékkal színházban voltunk, a Beszélő fejek-et néztük meg a Thália színházban, és valóban zseniális mind a darab mind a színésznők. Majdnem három órás volt, négy monológ, ezt írta róla az exit:

"Alan Bennett nagy sikerű regény- és drámaíró hazájában, a békés polgári létre predesztinált, csapadék áztatta Angliában.

A sűrű szövésű szociális háló biztos fedezéke mögül óvatosan kikukucskáló, két bevásárlás között az élet értelméről tépelődő angol entellektüelek zajos örömmel fogadták a televízió számára írt tizenhárom részes monológsorozatát. Az emberi létezés titkaiba mélyen belekarcoló, csillogóan szellemes szövegek és az azokat tolmácsoló ideáltipikus karakterek azonban hamar kinőtték a képernyőt. A szerző néhány éve el is készítette művének színpadi változatát, melyet világszerte játszanak, mégpedig a legnevesebb művészek. Bálint András négy kitűnő színésznőt talált az egymástól független és mégis szerves egységet alkotó monológok felvezetésére. Almási Éva hitelesen hozza a magát mindenbe beleártó, mindenkivel levelező, fontoskodó vénkisasszonyt, aki végül a börtönben talál rá a szabadságra és a boldogságra. Börcsök Enikő látható élvezettel lubickol az alkoholista lelkészfeleség szerepében. A karakter cinikus humora, álszent környezetével folytatott furmányos kommunikációja jutalomjátékot ad számára. Béres Ilona egyszerre rutinos és kreatív, amikor a kertvárosi langypocsolyában savanyúra pácolódott feleség hirtelenjött és furcsa ébredését varázsolja a színpadra. Pokorny Lia pedig zseniálisan magával ragadó, amikor a szereposztó díványokat gödrösre fekvő, végletekig naiv színésznőcske vonzó bőrét húzza magára. Négy nő, négy egymástól annyira távoli és mégis hasonló sors és egy lebilincselően egyszerű előadás, ahol a hangsúly a szövegen és a színészi játékon van. Klasszikus és kihagyhatatlan."

a Börcsök Enikő féle lelkészfeleség volt az egyik legjobb, de a többi is zseniális, viszont a Pokornyi Lia féle karakter sajnos maróan ismerős volt, az egyik gyűlölt volt kolléganőm képe derengett fel egy-az-egyben és csak ültem ott, számban savanyú-hányásízzel, ahogy azalatt a pár év alatt míg mellette léteztem. Hogy lehetettett ennyire dilettáns az a nő??? 

Na, szóval kár volt hogy az volt az utolsó, így nem tudtam továbblépni, és már emberek közé se vágytam, csak arra hogy hazaérjek és aludjak. Kár hogy nem játszanak többet a beszélő fejek közül, mert több részletben megnézném mind a 13-at nagyon nagyon szívesen.

és ha tehetitek nézzétek meg ti is