Egy 170 kilós malac metszeti képe.

----------

Természetesen dublőrrel forgattuk az eseményt, ezt a képet az Industrial Light and Magic-nek köszönhetjük.

holnap disznóvágás lesz apóséknál, és úgy volt hogy kísérletezek szalámikészítéssel (borsos szalámit szerettem volna csinálni), de végülis letettem a dologról több okból is, legfőképp, mikor kiderült hogy a 170 kilós disznóból sajna nem jutna nekem 1,5 kiló hús, mert csak, miértnem szóltam időben, akkor tudtak volna venni pluszban a teszkóban (no comment). Meg csak kolbásztöltő van (szalámitöltő kéne), meg csak 8-as daráló (nekem hatos kéne), meg hasonlók. Nem vagyok igazán lelkes híve ezeknek az AS szabvány szerinti munkálatoknak (Ahogy Sikerül), vannak az életnek olyan területei, amikor igenis fontos a pontosság, precizitás.

A bűvös szakács írja le jól:

"Ennek ellentéte az, mikor bizonyos homo morbidalisok mélyhűtőből veszik elő a hónapokkal előbb darált oxidálódott fokhagymát, avagy rosszfajta fokhagymaport vetnek be, s ezt maró ízű zacskós őrölt feketeborssal tetézik. Ezután fűtött helyiségben életlen késsel darálják az inas „kolbászhúst”, s röviditalozás közben kóstolgatva, „érzéssel” fűszerezik. (A kolbász akkor van jól fűszerezve, ha hidegen még erősen ízetlen.)"

...

"Ínból és leeső apró húsrészekből – amit nálunk gyakran „kolbászhúsnak” neveznek – kolbászt készíteni nem lehet (erről mindenki megbizonyosodhat a hentesáru-osztályokon)."

satöbbi...

Szóval végülis azon gondolkodtam hogy csak csinálok egy kis adag kolbászt akkor, mondjuk legalább félig rendesen: az alapanyagot ugye megveszem majd a metro-ban (száraz, ínmentes lapocka, 1,5kg és vállszalonna 0,5kg) és megpróbálom legalább technológiailag korrekten megcsinálni a külön-kolbászomat. Kíváncsi vagyok hogy sikerül-e vajon...

Amúgy ebbel pont azon tanakodtunk, hogy ennyi erővel ha lenne itthon darálónk, itt a konyhában is meg tudnánk csinálni a dolgot, csak kölcsön kéne kérni a töltőt, de mostmár mindegy, elvárnak segíteni, megyek is szívesen, mert szeretem amúgy a házikolbászt. De idén nem én leszek a munka hőse, azt is látom már. Szmájli.

De majd egyszer megvalósítom a borsos-szalámis álmom is, ha addig élek is!

(egy kis tudta-e ön: nem lehet a metro-n kívül sehol sem vállszalonnát kapni, csak zsírszalonnát. Sajna kishenteseket nem is ismerek, és nem is szoktak már nyitva lenni akkor amikor szükségünk lenne rá...)

Ezennel elérkeztünk a szezonzáró alkalomhoz, ami tegnap este volt, ekkor készült el az utolsó négyszög:

Azaz 13 sárga, 12 barack, 12 rózsaszín, 12 lila, 14 kék és 14 zöld. Igen, egy szorgalmasabb ember sokkal hamarabb is végezhetne, tekintve hogy kb 10-15 perc egy ilyen legyártása, de ismerem magam, és én csak napi 1-2, jobb esetben három darab legyártására vagyok kalibrálva. Valahogy megunom félúton.

Aztán rögtön ki is raktam belőle a mintát:

amikoris kiderült hogy 1: hiányzik mégis egy sárga négyzet, illetve 2: halál randa a lila színem... mindegy, ilyen elbaszott takaró lesz és kész, nincs sajna más lila színárnyalat ebből a fonalból. így jártam, így járt szegény gyerek, neki kell majd elviselnie...

Újra itthon, és buzgok a tettvágytól. Van is egy csomó, és ráadásul egy csomó jó ötletet találtam ki. Karácsonyra is megvannak a tuti befutók, ezt majd elmesélem karácsony után, mert most olvashatnak olyanok is akiknek ez meglepetés lenne, pedig nagyon izgalmas! Még egy kis blogoszférás konspiráció is kellett hozzá, ezerhála Tyttö!

Ezenkívül látom az alagút végét a telefonmizériás projektben is, asszem Nokia E51 lesz a befutó.

És a horgolásban az utolsó színnél tartok.