"tegnap székrekim volt"

áááááá

rájöttem hogy miért irritálnak a vad-szinglik.

ugyanis apai nagyanyám - akit sosem hívtunk nagymamának - annakidején teljesen emancipált nevelést kapott. Mivel az apja - gazdag kulák - fiút szeretett volna, de csak két lánya lett, őket egyenértékűnek nevelte, mint a fiúkat, ezáltal traktorozni tudtak, vadászni jártak, a lányiskolából eljöttek, mert nem volak igazán egy véleményen az ottani háziasszonyképzővel. Egy kis falu, hatalmas birtok, nagy szőlővel, borgazdaság, de van persze gyümölcsös, meg jószágok, meg szántó meg minden, lovászfiúval meg cseléddel, szóval nem kellett a házimunkába se megszakadni. Sőt, télen a szüret után egy hónapig pesten szállodában laktak, akkor készültek az új ruháik, szőrmebundák, bálokba jártak, meg aztán moziba, élték az életet. Azért csak az 1940-es éveket írjuk, a tiszesség úgy diktálta hogy ilyenkor férjhez kell menni, férjhez is ment, igaz csak az egyik lány (másik vénlány maradt), szült két fiút - köztük az egyik az apám -, de aztán pár év múlva elváltak. Abban az időben, falun. Botrányos is volt, de megtehette, hiszen pénz az volt otthonról. A két gyerek innentől menzára adva - azaz kosztosnak hívták ezt annakidején - és nonsztop bulizás vette kezdetét. Soha senki nem parancsolt neki világéletében, így nem tűrte meg azt ha valami máshogy volt mint szerette volna. Nagyban élte a pasizós bálozós, bulizós életét, miközben apám bátyja meghal gimi végén tüdőgyulladásban, apám kollégistának kerül "a papokhoz", majd később ugye elveszi anyámat aki A HORROR, ugyanis nagymamát csinál belőle. Na ezt már végképp nem tűrhette, ő soha nem akart megöregedni. Ezért utálta anyámat, és utált minket is. Az egész vagyont, amihez ugye ő nem igazán tett hozzá, felélte szép csendben, nem is láttunk belőle egy fél pulcsit sem, nemhogy vasárnapi ebédet. Mikor már gimisek voltunk, szinte akkor szólt hozzánk először. Persze igazán köszönet ebben sem volt sohasem. Tavaly halt meg, de még közvetlen előtte is többet találkozott a közeli presszóban a "fiúkkal" mint velünk. Sőt amikor beszállították kórházba, akkoris közvetlen hozzátartozónak egy ismerősét jelölte meg az egyszem fia helyett.

szóval nagyon szép és jó frankón egyedül élni, függetlenül, örökké fiatalosan, örökké bulizni, és utálni megöregedni, csak akkor ne csinálj soha gyereket, mert annak tönkreszed az életét.

na, megvolt az első randim a pszichológussal. Nagyon-nagyon jól esett arról beszélni amit se itt, se családban, se sehol nem mondhatok el, max ebbel lehet féloldalas kommunikálni. Csak páran tudják hogy miről beszélek. Szerencsére.

Advanced gyónás.

update: olyan érzésem van mint aki két napig bőgött, meg három hétig egyfolytában hegyet mászott és most ért haza. Ismeritek azt az érzést amikor kocsonyás a térd a fáradtságtól? na most az agyam az. és kicsit még fáj is. zsibongok.

reggel eb előbb indult melóba, ezért én még aludtam jó órát mire felkeltem. viszont amikor végre kinyílt a szemem, egy post-it-et láttam az ajtón, úgyhogy odamentem, azon szivecskék voltak piros filccel hirtelen kanyarítva, innen a tükörre pillantottam ahol szintén egy postit virított szivecskékkel, és tulajdonképpen az egész reggeli útvonalamat kitapétázta valaki pirosfilces szivecskékkel including a cipőm és a kabátom is, úgyhogy kellemes elmebeteg vigyorgás lett úrrá rajtam már korareggel.

A kedvencem:

ps: és itt hivatkoznék megbecsült bloggerkolleginára, hónyomira hogy: "Szingli, vagy boldogtalan, keserű bloggerek, macsók és fapinák! Elő a fikázós posztokkal!" 

HZs Kijevben van épp kiküldetésen.

"Az irodában nincs áram. Van valami sajátos romantikája a notebook kéztámaszára ragasztott gyertyának" 

ez itt egy Takashi Amano sztájl akvárium.

Hát nem beszarásgyönyörű?!

(képek még)

két het jutott eszembe hogy talán jógázni kéne menni, erre másnap ott figyelt reggel a kocsi szélvédője mögött a "HATHA JÓGA csoport kezdődik" feliratú szórólap... na, már ezen is mosolyogtam, ám amikor két nappal később a munkahelyemen a liftben is megjelent egy "jógacsoport indul, gyertek!" hirdetés, akkor tudtam hogy ez már több mint véletlen, és rögtön szóltam is hogy mennék.

Most kedd délután volt az első alkalom, de mint kiderült, csak nekem első, mert a csoport többi tagja - mind a három fő -  már majdnem fél éve jár. Ez is hatha jóga, nem is bírtam egy-két gyakorlatot megcsinálni, de baromira jólesett az egész, szóval tuti megyek jövőhéten is.

Mondjuk azért az kicsit necces volt hogy a sok "és most lazuljunk el" felszólításkor azért erősen kellett koncentrálnom hogy annyira azért nem lazulunk el hogy a galambokat eregessünk... 

csütörtökön újabb lakásbemutatóval egybekötött pizzázás volt kollégák és oldalbordáik részvételével, újabb siker, éjfélkor is még ment a röhörészés, és alig akartak hazamenni. pénteken éppen hogy csak egy kis romeltakarításra meg füstölt-csont vásárlásra maradt csak idő, mert szombaton reggel máris bablevesfőzés kellős közepén találtam magam, eb meg sacher tortát kreált, és ültünk is asztalhoz anyósékkal akik szintén igen jól érezték magukat alig akartak hazamenni. Mivel szinte minden ennivalóval túllőttünk a célon, másnap este senoiékat láttuk vendégül és őket is megetettük rendesen, de előtte mentünk kirándulni egyet budaörsi dombokra, estebéd után meg darts-ozni, mert az meg jó. 

én meg most teljes szerelemben vagyok az akvarisztikával, azon belül is az aquascaping-el, amit nem is tudom hogy lehet lefordítani egy szóval, de a lényeg hogy tájkertészet akváriumban, és ebben szinte mellékesek csak a halak...