Szóval eltelt az első hónap, ami a február meg a szökőév miatt pont 4 héttel volt egyenlő, úgyhogy ismét csak csütörtökre esett a fontos dátum, asszem ezzel utoljára.

Innentől úgyis már csak a hónapok számítanak. 

Jesszumpepi, de gyorsan elrepült tényleg az idő, bár lehet hogy azért mert nekem ez a kedvenc részem, ha lehet így fogalmazni, amíg ilyen kis gyámoltalan icipici újszülött...  Sokan mondták hogy "ezt az első időszakot kell csak túlélni, aztán hidd el milyen jó lesz, amikor már kommunikál, meg minden". Hát igen, biztos az is szép lesz, de ez a pici csomag-állapot azért számomra felülmúlhatatlan az összes nehézségével együtt.

Itt egy pici csomag, utazásból megérkezve:

(a kapucnit még mindig félbe kell hajtani hogy fedjen valamit a fején)

Szóval nehézkes a belelendülés, de abszolút nem lehetetlen. Zsófi szerintem (mivel hogy sok viszonyítási alapom nincs) jó gyerek. Ok nélkül nem sír, illetve vannak azok az esti bömbölések, de azok ilyen "mikor lesz már vége ennek a napnak, meg különbenis már eleget voltam fent, most mit csináljak, te jó ég, szörnyű ez az élet" sírások. Ezen át kell evickélni, és akkor egy viszonylag nyugodt éjszakának nézünk elébe. Szerencsére jól alszik, ez nekem azt jelenti hogy este az etetések után könnyen vissza lehet altatni, és általában azért mindig van egy négy órás alvás, ha nem kettő.

Szoptatással megküzdöttem, elbuktam, de fel nem adtam. Első két hétben próbáltam a kizárólagos szoptatást, minden nyikkra mellre tettem, volt hogy napi nettó 14 órát volt rajtam. Nekem csak az ülve, gyerekre görnyedve (hónalj tartás) vált be, amitől iszonyúan fájt a hátam. A történetet azért kábé tudjátok, a gyerek elkezdett súlyilag stagnálni, majd fogyni (mélypont: 2880), kimaradt a széklete is négy napig (amikor napi 2-4 kakinak kéne lennie amúgy), és kezdtek kimaradozni a pisis pelenkák is (a pelenka tartalmakkal lehet a szoptatás sikerességét lemérni), úgyhogy feladtam, jött a tápszeres kiegészítés. Ezt eleinte minden szoptatás után adtam, kispohárból, de ebből szinte minden alkalommal átöltöztetés lett a vége, főleg nappal, amikor a türelmetlen kisasszony rángatni kezdte a poharat, meg mohóságában félre és mellé nyelt. Ekkor is még mindig csak én találtam ki hogy ilyen 40 mili tápokat adtam csak. Aztán egyszer megtörtem, cumisüveget ragadtam, és megtöltöttem 60 mili táppal, amit hipp-hopp ki szivattyúzta, úgyhogy csak néztem nagyokat, és újratöltöttem, amiből még kiszívott 30-at.

És ekkor derült ki hogy tulajdonképpen mennyit szeretett volna eddig is enni. Úgyhogy innentől félredobtam a poharat, cumisüvegbe töltöm a 90-et, és annyit eszik belőle amennyi jólesik. A szoptatás meg? Fejek minden etetés után, és így napi egyszer tudok egy adag anyatejet is adni. Hát ez van, de így legalább több mint fél kilót felszedett magára Zsófi, szóval beindult rendesen.

Meg így hogy már nem csak a túlélésért kell küzdenie, vannak ébren lévő szakaszai, amikor nézelődik, kedvence a nagyméretű növény a sarokban, meg a könyvespolc. Szeret autóban utazni, játszós cumit még nem sikerült megszerettetnem vele, pedig jó lenne.

Bárányszőrőn pedig a legszebbeket lehet álmodni

Nagyon szeretjük - milyen meglepő -, és így azért sokkal könnyedebben lehet túllépni az alváshiányon. 

A születéstörténetét meg lassan egy hónapja írom, írnám, de olyan nehéz. Állandóan nyitva a doksi, mindig beletoldok itt ott egy mondatot, egy bekezdést, de asszem ez ilyen soha el nem készülő mű lesz. Vagy legalábbis Háború és Békae hosszúságú.