Höhö, emlékszik még valaki erre? Négy nappal a gyerek születése előtt lett kész az utolsó négyzet, még ugye vidéken, anyáméknál, tévé előtti horkgolás. Már anyám is türelmetlen volt, hogy tényleg fejezzem már be, mindjárt itt a gyerek. Illetve amikor meg attól félt hogy túlhordom, akkor meg hogy "fejezzem már be, mert biztos azért nem jön ki a gyerek, mert várja hogy mikor készül el".

Nos, perszehogy az lett amit jósoltam, zacskóban a szekrény aljába vágva. Aztán tegnap a kezembe akadt amikor a _kisruhákat szortíroztam_ (!), ugyanis már lett egy tele ikás szatyornyi a kinőtt piciruhákból. 

(egy pillanatra ismét álljunk le elmerengni az ezerszer elcsépelt közhelyen: rohan az idő)

Szóval a kezembe akadt, és mostanában az én drága egyszem kislányom (úú, ezt asszem először írom le) igen aranyosan elvan, hol nézelődik, hol játszik, hol alszik egész sokat, és támadt egy merész ötletem. Csak előveszem, csak be kéne fejezni már a feneessenbele.

Úgyhogy elővettem, és most varrogatom össze. Elég fos meló, azt meg kell hagyni. Sokkal macerásabb mint horgolni, cserébe sokkal gyorsabb.