boldog szülinapot Zsófi!

Pontosan egy évvel ezelőtt ma este elkezdett osztódni egy sejt, rá tíz nappal már a teszteken is lehetett látni hogy itt egy kis élet bújik meg, aztán június elején be is jelentem, majd szép lassan növekszik, ahogy azt az ultrahangokon követni lehet; először csak egy kis babszem egy telefonkagylóban, aztán már egy nagyobbacska gumimaci, aki már hadonászik a kis végtagkezdeményeivel, júliusban már teljesen kis emberke volt, a maga hat centis magasságával, augusztusban aztán kiderült hogy kislány, majd októberben megrúgta az apja tenyerét is, novemberben meg már tudtuk hogy megfogtuk az isten lábát, decemberben elkezdett csuklani, amit azóta is sokszor csinál. Januárban az ultrahangon már vastag husi pofazacskói voltak, amitől akkor ott megijedtünk, pedig csak az ultrahang mutatta félreérthetően, februárban pedig szépen kibújt erre a világra, ahol most már teljes egyéniségként növekszik immár harmadik hónapja rendületlenül.

Most is épp mellettem fekszik a kis öt kilós szuszogi és az ujját szopva alszik, miközben a fejére húzott egy textilpelus csücsköt. Mert úgy tetszett neki.