voltunk kirándulni Taron, utána meg a Mátrában, egy késői ebédet elköltöttünk Mátraházán, majd mikor ott kolbászoltunk Mátraházán kocsival, akkor láttam meg egy lovat, majd az utca végén a friss termését a földön. Eb először nem volt hajlandó megállni, de mivel zsákutca volt, kénytelen volt mégegyszer elmenni a kupac mellett, én meg kiszálltam, és felszedtem egy jó fél kiló kakit, még frissen.

Az előbb értünk haza, én gumikesztyűt húztam, és az erkély növényeit jól megtrágyáztam, majd meglocsoltam, és most itt ülünk a nappaliban az első emeleten az Árpád hídtól nem messze, és ha ezt a pár apró tényt nem vesszük figyelembe akkor pont az az érzése van az embernek hogy valahol vidéken van, egy nagy lóistállós farmon.

Nem is kell elköltözni sehova.