tegnap volt az első olyan este, hogy bébiszitterre - gyk: tesóm - hagytuk a gyereket altatás után, és mindenféle esti előkészületek - gyk: smink! szép ruha! - után nyakunkba vettük az utcákat, ha már ilyen szép indiánnyár van, akkor irány a Mókuskert. Séta kéz a kézben, szép, balzsamos az este.

Aztán a pofáraesés: a hely annyira fullosan tele volt, hogy még a kapuban is álltak páran, arra várva hogy hátha megürül egy-két hely. Úgyhogy mi balra el, kicsit ücsörögtünk még egy padon, én kitwitteltem bosszúságom, eb az okokat kereste, ami mint kiderült valami hülye focimeccs volt, alternatívánk nem volt, úgyhogy még sétáltunk egy kört, megláttunk egy másik jó kis teraszos helyet, na oké, este megmentve, aztán mikor úgy 20 méterre járhattunk, kijött a pincér, és elkezdte összeszedni a teraszon a székeket.

Szóval valaki nagyon nem akarta hogy mi itt egy kicsit ücsörögjünk, iszogassunk, beszélgessük Felnőttesen. Beszéltük is ebbel, hogy Zsófi csak azért aludt el biztos olyan hamar, hogy "naaaa, menjetek csak nyugodtan" nyelvkinyújtós-szmájli. Úgyhogy ígyjártunk. Legközelebb meg már biztos nem lesz, ahogy Murphy-t ismerem, mert addigra esni fog/nem fog elaludni időben/bezár a kert/stb.

ma meg névnapja van a kis boszinak