írtam le ezt, mert ezt nem szokás. mert úgy vagy szuper anya, ha nem nyíg a szád, ha mindig és minden pillanatban szakadatlan imádattal csüggsz a dededen, akkor is amikor ezredszer borítja ki a kukát, és pakolod vissza, stb.

egész egyszerűen nem hiszem el hogy végig lehet csinálni egy gyereknevelésesdit hullámvölgyek nélkül. aki ezt tagadja az vagy hazudik vagy festi magát. oké nem illik róla beszélni... mert miért is nem? szarok bele, ha akkor épp így éreztem, akkor leírom.

Zsófit imádom, legjobb dolog ami velem történhet, de mindenkinek kell látnia - aki esetleg valalmi rózsaszín buborékban élt volna idáig - hogy igenis vannak ilyen meltdown-ok, amikor az ember kirohanna a világból, és talán jobb is lenne, mert kifújná magát, elszámolna tízig, és normális emberként térne vissza.

--------

a történeti hűség kedvéért: miután letettem aludni kettőkor a kis Szörnyella De Frászt, négykor egy mintagyerek ébredt fel, aki miatt elszégyelltem magam hogy miket írtam, annyira kacagós és jókedvű meg kedves meg eljátszogatós. De úgyis csak a szép meg a jó dolgokat szoktam írni, lássa a kedves olvasó is az árnyoldalat néha.