még pénteken lementem a gyerekkel kettesben - tesómék vittek - vidékre anyámékhoz, hogy eb meg nyugodtan elmehessen disznótvágni (és azt twitteren élőközvetíteni), erre mire leértem, már vacsorakor olyan rosszul lettem, hogy le akartam esni az asztal alá, meg behányni a szagoktól, úgyhogy ezer szerencsémre le tudtam passzolni Zsófit nagyszülőknek, én meg mentem haldokolni a kanapéra, és azon dilemmáztam hogy alul vagy felül jön-e ki hamarabb a cucc. A lényeg hogy borzasztóan lettem, hidegrázás, erős hasmenés, lepkeharmat gyengeség, fejfájás és hőemelkedés. Minden mi szem-szájnak ingere. Valahogy eltelt az idő kilencig, akkor valahogy ágyba dugtam a gyereket, és életemben először én is lefeküdtem vele kilenckor, vagyis inkább beájultam. A három esti etetést szívesen megspóroltam volna, az elsőnél abban se voltam biztos hogy kijutok a konyháig. Aztán valahogy reggel lett, mivel még mindig nem voltam százas, apám bevitt az ügyeletre, ahol tiszta statáriumi állapotok uralkodtak: alig akart egy nagydarab verőember beengedni a kórházba, utána mindenkin maszk volt, majd a háziorvosi ügyelet előtt katonák, rendőrök és kurvák (két kiskatona, full gyakorlóruhában meg három rendőr kísért két combközépig érő piros lakkcsizmás nőt). Aztán persze vírus, egyen B6 (hányingerre), Smectát (hasmenésre), algopirint (lázra), meg keksz és ropi. inni sűrűn, de keveset, inkább hideget. Aznap estére jobban lettem, jött értem eb, másnapra meg más semmi bajom.
vasárnap meg reggel tettünk a kiscsizmába egy üveg miklós napi bébiételt, de más nem igazán volt tervbevéve, szóval épp levest főztem, amikor fuldoklásos hörgések hallatszódtak a szobából ahol Zsófi játszott épp, rohanunk ezerrel, fuldoklás abbamarad, lélegzik, oké, viszont nagy nyáladzás, aztán nézzük hogy a kulccsomóról hiányzik két csengettyű. Az egyiket megtaláljuk, de a másik nincs meg. Na a franc... nem is lett volna baj, de kissé rozsdás is volt, és az akasztója már annyira elvékonyodott a másiknak is, hogy nagyon éles volt, mint egy miniatűr almahámozó. Felpakoltuk a gyereket, és be a Madarász gyerekügyeletére. Ott a doki röntgenre küldött, majd mikor megérkezett a lelet, akkor mutatta ahogy a hasában van a kis kerek fémizé, de hogy minden rendben, egy két nap és ki fog jönni. Ugyanitt felvilágosított hogy az emberi emésztőrendszer bámulatos, és egy varrótű is képes átmenni a bélrendszeren anélkül hogy fennakadna, szóval ne aggódjunk, etessük krumplival meg kenyérrel, az jó fogó, kiviszi. De ha lehet az egzotikus ételeket - mint amilyen a kulccsomó - inkább ne adjunk.
Úgyhogy nekünk megvolt a mikulás, több napra elosztva, és még nincs is vége, hiszen Zsófi bármikor kakilhat egy csilingelőset.
addigis túrom a kakikat.
