Az van, hogy megdöbbentően jól lehet már létezni a gyerekkel együtt. Hogy van időm szimultán két könyvet olvasni (igaz apró darabokban, de akkoris), meg még sorozatokat is nézek, nézünk ebbel esténként. Sőt volt már egy rendes film is, a Taken, de például tegnap két adagot mostam, teregettem, egyet fehérítettem is, lepucoltam az ablakokat is, és még a viráglocsolás is megtörtént.
Jó, oké, sokszor eluralkodik a káosz, meg még mindig sok bömbi van, de már tudjuk kezelni, vagy legalábbis nem esek kétségbe, hogy úristen, mit rontottam el? Már van egy két biztos pontja is a napnak, de azok se kőbe vésettek. Az esték még mindig zűrösek, sok ordibálás, kevés elalvási szándék, de már egyre többször van hogy nem ordít percekig, ami új az eddigi szünet nélküliségben.
Szóval ilyesmik vannak most.