amúgy az a döbbenet, hogy most az ügy kapcsán beindult az utcai pletykagépezet, és kihullottak - szó szerint - a csontvázak a szekrényből, ugyanis két éve a lovasbácsi akasztotta fel magát az utca legvégéről, aki volt nálunk párszor tavasszal konyhakertet felszántani, meg akinek soksok kinőtt ruhát adtunk oda, tavaly meg az utcalegelején lakó akasztotta fel szintén magát, akit ezerszerencse nem ismertünk. Mert az azért már betenné a kiskaput. Az utca eleji ház előtt egy nagyon nagy lilaakác nő amúgy, úgyhogy ez biztos valami Horror Desperate Housewives...

talán itt lenne az idő felakasztani magunkat elköltözni

Kezdhetném a szöveget megint úgy hogy van nekünk egy szomszédunk - vidéken -, nevezzük úgy hogy Mari néni. Akihez átjárt anyu beszélgetni, aki átjött virágot locsolni mikor nem voltunk otthon, akivel apu versenyzett hogy melyikük tudja hamarabb behúzni keddenként a kukáját a szemeteskocsi után ésígytovább, de már mindenki sejti mi történt. Igen, Mari néni ma reggel a kukákat még behúzta szépen hozzánk is, de aztán már csak a rendőrök/helyszínelők/tűzoltók serege fogadta anyámékat, mert Mari néni ma reggel felkötötte magát a vízóraaknájában.

Öcsém, mi van itt?? Tényleg Luminatus Zsófi, nomen est omen. ?

szóval volt amúgy még egy csomó minden, de valahogy nem jut időm blogra mostanság...

pedig mindenképp szót érdemel a Tatabányai Bányászati Múzeum, ahol még május végén voltunk, családostul, és az egész szabadtéri múzeumban mindössze kettőnknek - no meg Zsófinak - tartott egy volt bánya-geológus pasas több mint két órás előadást ahogy körbevezetett. Nagyon nagyon jó volt, még Zsófi is jól viselte, mondjuk a kőzetgyűjteményeket nem nagyon hagyta hogy végignézzem, de amúgy egy szavam se lehet.

Aztán még: kikerült a bölcsőből, mert már akkora óvodás, hogy kell neki a hely, hogy ha esetleg fordulni szeretne, meg ilyesmi. Így hát átvittük a hálóba a kiságyát, és azt rendeztük be, légzésfigyelő meg bárányszőr meg miegymás, de valahogy nem sikerül rendesen elrendezni a légzésfigyelőt, mert eddig minden este volt legalább egy szívinfarktusom, amikor bejelzett az a szar, én meg utána egy órát feküdtem a sötétben kalapáló szívvel. 

Voltunk még persze nagyszülőknél is vidék1 és vidék2-n.

Meg voltunk a hajógyári szigeten, sétálni, meg a dunaparton a királyok útjánál, meg ilyesmik.