Akartam 10-es listát csinálni hogy mi zavar mostanában, de nem szoros az összefüggés, meg az egyik rossz, a másik csak nyűg, szóval inkább csak simán felsorolom.

A legeslegnagyobb bajom a spontaneitás teljes hiánya. Hogy egy nyamvadt fodrászhoz eljutás is egy hetes szervezést igényel, meg hogy apám utazzon fel vidékről bébiszittelni, meg ilyenek. Bármit meg tudok oldani, vagyis inkább meg tudnék, elmenni ide, kávézni, vásárolni, stb, de egész egyszerűen ez az egész szervezéses hajcihő megöli az összes létező lelkesedésem. Úgyhogy inkább itthon, vagy néha gyerekkel itt vagy ott, de az meg már megint csak nem ugyanaz...

A többi az inkább olyan "magamra vessek, minek csináltam úgy, ahogy" típusú nyavajgás:

Egy szobában alszunk a gyerekkel, amit imádok, sose csinálnám máshogy, a kistesó is itt fog velünk együtt bandázni majd (franciaágy, kiságy, bölcső felállásban), de borzasztóan hiányzik az esti olvasás. PreZsófi időkben minden este olvastam, persze szigorúan csak az ágyban esik jól, ahol ájulásig lehet olvasni.

A másik hogy a hátihordozás miatt nem tudok leülni a békávén, pedig mostanában már igazán nagyon kivagyok: meleg, hátam a gyerek, hasamban a másik, és hamar fáradok. (viszont még mindig jobb így mintha babakocsistól kéne emelgetnem buszra fel, meg le, meg stb Zs-t.)

És végezetül az örök repedt lemez: kertet akarok!