már 9. napja tart a szobafogság, amúgy is kezdek belezöldülni, de most hogy itt a jóidő, végképp nem tudom hogy bírjuk ki még péntekig.

gyereknek amúgy semmi baja már, pénteken ezd dokinéni is megerősítette, de ez a lábadozós rész, az antibiotikumot meg még amúgy is ennie kell péntekig.

rajtam cecelégy szerű alváskór még mindig. ma is sikerült - egy etetéssel - majdnem 12 órát aludnom, a reggeli ügyeletes eb volt, bár Zsófi is 9 felé kelt csak.

eb pénteken vett biciklis gyerekülést, meg szupercuki rózsaszín mini bukósisakot, és egy próbakörre azért lecsempészte Zsófit, aki nagyon élvezte. Jó kis bringázások következnek majd, azt látom.

Azt nem tudom hogy hol él, vagy hol élt eddig ez az ember, aki ilyen cikket írt.

22 éves volt anyám mikor megszülettem (abban a korban ez volt a normális), és ha én is folytattam volna ezt a hagyományt (ami a mi éránkban viszont már túl fiatalnak számít), akkor 44 évesen lett volna nagymama, de nem folytattam, hagytam neki még 10 évet, és még így is már csak az iskolás unokáival unokázhat, ...ha megéri.

nem kell ehhez megemelni tovább a nyugdíjkorhatárt, már régóta nincs haboskakaózás nagyikákkal.

az meg hogy nagyszülők segítsenek gyereknevelésben amikor az ember szülővé válik, már csak nagyon keveseknek adatik meg... vagy nagy-nagy korkülönbségek vannak, vagy korai nyugdíj, de akkor is még ugyanott kéne lakni mint a nagyszülők, ami meg egyre ritkábban történik meg már.

Hétfőn szedte eb a bükkfennsíkon a bodzavirágot, három napig állt a vízben citromkarikákkal a teraszon a hűvösben, ma leszűrtem és cukorral felfőztem, úgyhogy lett 5 liter bodzavirágszörpöm, ami most ott figyel a dunyhák alatt a dunsztban.

Szeretek konzerválni, raktározni, természetből feldolgozni.

(ötletért és receptért köszönet Orsinak)