hasam kerekedik, az időjárás megmaradt döglesztőnek, mégis sokkal többet mozdulok ki, ami jó. Pedig a kimozdulás az leginkább Zsófi utáni rohangálásból áll, de legalább találkozom más emberekkel, ismerősökkel, kicsit más tájakat látok, nem csak a két játszótér és a lakás között tellik el a hét.
voltunk balatonon is megint, de most már gázosan augusztus van, hiába a nappali dögmeleg, este lehűl az idő, úgyhogy jó ha 23 fokos a víz, azaz eléggé frissítő, és ez most virágnyelven volt.
holnaptól itt szeretnék élni.
köszönöm.
most hogy elkezdődött a sziget, én meg már megint terhesen, de pluszban egy kisgyerekkel itthonról merengek csak a régi szép időkön, illetve a hétvégi két napos ereszdelahajamat is a merevrészegség, délig alvás és zabálás helyett csak fröccsözésből, reggel kelésből és emésztőenzimmel óvatosan megkísérelt evés lett csak, szóval hogy öregszünk mint az országút, na.
szóval most jöjjön az a gyöngyszem amit pár napja találtam az indexen, és megőrizném későbbi borúsabb napokra.:
Az amúgy teljesen érdektelen cikk 5 kisméretű vibrátort értékel ki, hogy melyik milyen, melyik a jobb, drágább, kitartóbb, okoz nagyobb örömet, satöbbi, de nem is ez a lényeg, hanem az első komment.
inkább vigyenek engem magukkal utazáshoz, úgy baszok, nyalok hogy abban nem lesz hiba
a büdös kurva mindenségit
micsoda egy pinacirkusz van itt már megint..."
hétvégén megtörtént az első különalvása Zsófinak nagymamáéknál.
Mivel amióta megszületett, nem töltöttem el nélküle három óránál többet, már hetekkel előtte rettegtem, gombóccal a gyomromban hogy hogyan lesz, hogy fogja bírni, én hogy fogom bírni, a nagyszülők hogy birkóznak meg a feladattal, stb, de valamikor el kell kezdeni, és most volt az az ideális alkalom, hogy fél órányira voltunk ebék szüleitől a nyaralójukban, úgyhogy most vagy soha.
Szombat délután érkeztük a nyaralóba, nemsokára jöttek eb szülei, egy órán át lázasan magyaráztam a (bizonyítványom) használati útmutatót, a napirendet, a babajeleket amik fontosak, meg úgy egyáltalán, aztán odaadtuk Zsófit a teljes tábori felszerelésével, bárányszőröstől, gumicsizmástól, Bóbita könyvestől, aztán elhajtottak haza, mi meg csak álltunk sután a kapuban, hogy na most mi lesz...
és nem történt semmi.
megjöttek Senoiék, két napos grillezős, bográcsozós dumálós hétvégét tartottunk és borzasztóan nagyot csalódtam magamban, mert egy percig nem hiányzott Zsófi.
Ok, vasárnap este nagyon jó volt újra látni, nade hol marad a távollétében mardosó vágy, a hiányérzet? hát anya az ilyen??
mondjuk az tuti belejátszott, hogy volt azért telefonkapcsolat, mely alatt kiderült hogy mi sem hiányzunk neki, a két nagyszülő meg felváltva ömlengett hogy milyen aranyos, meg hogy nem sír, meg ilyesmi, de akkor is...