vajon mi motivál egy 28 éves egyedülálló pasast arra hogy az 58nm-es PANEL lakására 10,5millió forintot fordítson hogy felpimpeljék (mondjuk egész tűrhető végeredménnyel)?

Hogy van egy kábé 10 milliós panelom, és arra ugyanannyit rááldozok? amikor nem adok neki 5 évet, és máris ott lesz a probléma egy nőci formájában, hogy akkor család, meg jön a gyerek, meg nagyobb lakás? Kinek tudja majd úgy eladni, hogy ne bukjon rajta hatalmasat?

Vagy miért nem vesz egy normálisabb, nagyobbat, amire nem kell ennyit rááldozni?

nekem akkor is ugyanolyan egy ilyen lakás, mint amikor az egyszeri Tibi fogja a rozoga szuzukiját, és rákölt több milliót az optikai tuningra.

nem értem, egyáltalán.

wulffmorgenthaler

éééés igen! Megérkezett a két Yoomi cumisüveg!

az érdekességük hogy a tetejében van egy kis szerkentyű ami felmelegíti az üveg tartalmát testhőmérsékletűre MIKÖZBEN etet az ember. Azaz itt az ideális utazó-etető cumi!

Zsófival sokat szívtam az utazáskor kajamelegítéssel, mert vagy vitt az ember forró vizet termoszban, meg hideget külön; vagy autóban szivargyújtós cumisüveg melegítőt, vagy képtelenebbnél képtelenebb helyeken (pl kocsma) kértem meg hogy mikrózzák meg a vizet hogy jó hőmérsékletű legyen, stb. (hőtárolós cumisüveg tartó lófütyi)

úgyhogy kistesó első saját tulajdona ezennel meg is van.

(már csak egy saját bárányszőr és egy saját borostyán nyaklánc és meg is vagyunk)

meglátott a folyosón, és "anaaa!" felkiáltással berobogott az előszobába és a nyakamba ugrott. és azóta még négyszer.

na ezért érdemes élni.

vasárnap belecsaptunk a lecsóba - hogy ilyen szép képzavarral éljek -, és vendégül láttuk senoiékat egy kínai vacsorára.

Csináltam egy hatalmas adag erős-savanyú levest, de most vega volt, a főtt csirkemellet utólag lehetett beleszórni annak aki élt vele. Senoi fel is porszívózta az egészet, szmájli.

Aztán eb készített egy csirkehúsos kukorica levest. Amibe kicsit kevesebb alaplé és kicsivel több kukoricakeményítő ömlött, így kaptunk egy finom kukoricafőzeléket, szmájli.

ezután volt az igazi főműsor, mert olyan húsos táskát szerettem volna készíteni mint amit a megboldogult koreai kajáldámban ettem sokat, nagyon szerettük testületileg. viszont a neten wonton néven a kínai volt, mandu néven meg a koreai, és egy egyforma receptet se találtam, úgyhogy félig receptekre, félig meg az emlékekre alapozva kevertem ki a tölteléknek való húst. (fele-fele disznó-marha darálthús, sok friss reszelt gyömbér, karikázott újhagyma, kevés apróra vágott bambuszrügy, kevés apróra vágott kínai kel, só, szójaszósz, szezámolaj és egy tojás)

A kínai pluszban meg vettem nevetséges áron (vmi 250 forint) egy nagy adag fagyasztott húsostáska lapot, és nekiálltunk. Necces volt, mert a nyers tölteléket senki nem akarta megkóstolni (én terhes, senoi vega, a két pasas meg chickenshit), úgyhogy vakon álltunk neki, egy életünk-egy halálunk. Meg ugye ilyen táskát se csinált egyikünk se, stb.

(foto by ffc)

viszont azt kell hogy mondjam hogy teljes volt a siker! Gőzöltük, meg sütöttük, meg gőzültük-sütöttük is, hogy kiderüljön hogy jobb, végülis mindenhogy.

hozzá egy adag mártogatós szósz kell: szójaszósz, kis ecet, pár csepp szezámolaj. Isteni! és ráadásul tök gyorsan el is készül a csomagolgatás is meg a főzés/sütés is.

Még csináltam utána egy fokhagymás shiitakés kínaikel stir-fry-t (ezt sehogy se tudom magyarítani), ehhez volt sima rizs is.

és a végén elfelejtettük a rákszirmot kisütni, úgyhogy maradt a joghurtos fagyi erdei gyümölcsökkel tálalva.

Esetleg nyitunk egy lakás-vendéglőt, tematizálva, ha van rá igény.

hát újra itt tartunk. 70 nap van hátra, vágom a centit, ami ugyanúgy ott figyel a hűtő oldalára felmágnesezve mint két éve.

Elvileg úgy 40 centis a fiú, és másfél kilósnak saccolták az ultrahangon szombaton. No meg fejlettebbnek és nagyobbnak mint amennyi idős, leginkább a feje nagyobb, köszi természet! Nem lehetne hogy rögtön hatszor akkora fejet növesszen hogy nehogymár megszülhessem könnyen? hrrr.

Zsófi most nagyszülőknél havajol szerda reggelig, úgyhogy mi meg itt lézengünk a lakásban, bár most ez kifejezetten jól esik, mert már tényleg kényelmetlen a létezés a nagy hassal: se hajolni, se sokáig állni, se cipelni... nem is értem hogy lehet szeretni ezt állapotot...