mert ma jött el a napja Castle nézés közben hogy rájöjjek, el akarok jutni egyszer egy férfisztriptłzbárba...

eddig hevesen fujjogtam, hogy milyen már az, meg hasonlók. mára csak egy nyálcsorgató nénike lett belőlem

hogy van itthon vércukormérőm. hiába lett tökéletes a 26. heti terheléses vércukrom meg az éhgyomri, ha pl ma reggel kiderül hogy 8 fölötti értéket produkálok egy sima próbareggelis próbával. múlt héten még csak 7-es érték volt...

úgyhogy szevasz triplacsokis muffin, helló diéta.

mai ebéd: zellerkrémleves, shiitakés párolt (de még ropogós) kínai kel, és virsli. ez annyira nem is rossz. hmmm

Különösen szeretek ilyenkor temetőbe menni, most is voltunk, igaz már szombaton. Zsófi sétált kicsit a dédszülei sírján, meg gyertyát gyújtottunk unokatesómnál. És igenis jó dolog utána egy adag sült gesztenyét enni, meg hangosan nevetni a különböző anekdotán.

Én legalábbis azt szeretném ha a leszármazottaim ugyanígy élveznék az évi egy sétálós megemlékezősdit, és poénnak tartanák, és megtisztelnének hogy bevonnak a nevetésbe, és utána esznek egy adag törökmézet.

Még talán jobb is lenne ez, mintha az eredeti tervem lépne életbe: az Aranyemberes temetés: hamvasztás, utána egy gödörbe a kertbe a hamV, majd ültetni fölé egy rózsabokrot/fát.

Mondjuk az ültetős verziónak az az előnye hogy nem ragasztgatnak 25 évenként cetlit a fa oldalára hogy "kedves bérlő, hamarosan lejár a bérleti díj", mint ahogy most sok helyen láttam a matricát a sírköveken.