Különösen szeretek ilyenkor temetőbe menni, most is voltunk, igaz már szombaton. Zsófi sétált kicsit a dédszülei sírján, meg gyertyát gyújtottunk unokatesómnál. És igenis jó dolog utána egy adag sült gesztenyét enni, meg hangosan nevetni a különböző anekdotán.

Én legalábbis azt szeretném ha a leszármazottaim ugyanígy élveznék az évi egy sétálós megemlékezősdit, és poénnak tartanák, és megtisztelnének hogy bevonnak a nevetésbe, és utána esznek egy adag törökmézet.

Még talán jobb is lenne ez, mintha az eredeti tervem lépne életbe: az Aranyemberes temetés: hamvasztás, utána egy gödörbe a kertbe a hamV, majd ültetni fölé egy rózsabokrot/fát.

Mondjuk az ültetős verziónak az az előnye hogy nem ragasztgatnak 25 évenként cetlit a fa oldalára hogy "kedves bérlő, hamarosan lejár a bérleti díj", mint ahogy most sok helyen láttam a matricát a sírköveken.