voltunk még a hétvégén ötletelni a házzal kapcsolatban. és egyfelől szuper volt: gyönyörű és élhető ház, isteni élmény volt a "munka", ahogy született lassan az ötletelésből ...

aztán otthon jött a hidegzuhany: eb számokat rakott az álom részletekhez, és egyik elkeserítőbb volt mint a másik... pl a telek miatt ugye a ház egy része földbe kéne hogy kerüljön, ehhez szögtámfal kéne, 2x2,5m x20m terjedelemben, és az úgy már majdnem egy milla CSAK a földmunka. és akkor még abban se beton, se semmi... ehhhbakkker.

asszem az lesz, hogy van a telek, lesz egy gyönyörű tervünk, és a végén veszünk egy sátrat, és felverjük azt.

(és arról nem is beszélve, hogy sajna tervezéskor nem jól lőttük be az égtájakat, és nekem a NY-i tájolás létfontosságú. erghhh)

szégyen-szégyen, visszadátumozva most csináltam meg Simi 5. hós posztját... képek még mindig nincsenek...

amúgy Zsófival ma voltunk utolsó kötözésen, már csak itthon kell kenni és kötözni kicsit, és lassan lehet fürdeni is, azaz víz is érheti. egész szépen gyógyul, bár még én úgy két hetet adok neki hogy ne legyen "lyuk" a lábfején, mert még van. Doki szerint vigyázni kell hogy majd ha kötés nélkül lesz hogy ne feszegesse a lábát, meg ne érje nap. és kábé egy év mire teljesen elmúlik a helye.

meg ma volt itt Japántanárnőm a két lányával, öt éve mentek el vissza japánba, azóta egyszer találkoztunk, amikor eljöttek az esküvőmre. Nagyon nagyon furcsa volt egy villamosmegállóban úgy elbúcsúzni hogy lehet hogy soha többet az életben nem fogunk tudni már találkozni... ilyen búcsúkat az ember vagy soha nem csinál, vagy a reptéren. de nem egy villamosmegállóban... hjajjj...