és erről csináltam egy hosszabb bejegyzést sok képpel a befőzökre.
és erről csináltam egy hosszabb bejegyzést sok képpel a befőzökre.
meguntam a hajszínem, mert már violet/padlizsán lila volt sokáig, aztán vissza barnába, és utána egy utolsó béna burgundivörös próbálkozás után eluntam az egészet. Meg ugye a sok festés egymás tetején egyre sötétebb és sötétebb végeredményt adott. De az volt a baj, hogy világosítani kétféleképp lehet: leszivatni csutkára szőkítővel, és újra visszafesteni mondjuk egy világosbarnát, vagy lassan-lassan kimelíroztatni.
Nos ez utóbbira esett választásom, pedig nem vagyok igazán melír párti, és akkor még finoman fogalmaztam.
elmentem, befestette, hatóidő letelt, kimosta a hajamból a festéket, és beülök a székbe, és áááááááááááá.... a barnásvörös hajamban élénk pisasárga csíkok, de jó sok... gyorsan vissza a mosóba, hajamra hamvasító.
úgyhogy most úgy nézek ki mint Szörnyella fe Frász, de legalábbis mint aki erőteljesen őszül...
egy kis idő múlva úgyis elmegyek, és újra melír, de akkor új helyre, és akkor átfestjük vmi világosbarnára is, de addig ezzel kell együtt éljek..