dolgok vannak amúgy mostanság... kezdve egy paradontológiai kanosszától - a spektrum randábbik fele -, egy még-szőkébb fodrászolás és teljes mani-pedin keresztül a lassú megújulás kicsit klasszabb részével, és még sok egyéb dolog, szóval alakulunk mint púpos gyerek a prés alatt...

szerfelett gyorsan elrohant az ősz, nálam még csak most kezdődne, ha a naptár nem karácsony-előtt-vagyunk-kilenc-nappal-t mutatna épp... nagyon remélem hogy gyorsan lehűl az idő, és hatalmas hópelyhekkel mégiscsak jönne egy tél-tanúságtétel.

azt nem is írtam hogy mennyire más már most a két gyerek személyisége. Hogy Simon mennyire tud bújni, és kiprovokálni kapaszkodással meg nagy boci szemekkel hogy vegyem fel - Zsófinál ez "vegyél fel!" utasításból állt. Meg most már úgylátszik rendszert csinál abból is hogy délben felkéreckedik az ölembe és ott bealszik a mellkasomon. Zsófi talán egyszer aludt el a kezemben eddig.

de az is más, hogy Simi ilyen kis Jekyll & Hyde, mert amikor jókisfiú üzemmódban megy, akkor nagyon jó gyerek, sokáig elvan, játszogat iszonyú cukin, de ha hirtelen valami nemjó, akkor kibírhatatlan velőtrázósikoltozós szörnyecske lesz belőle. Zsófi ehhez képest egy arany középút volt, szélsőségek nélkül.

azt nem szoktam leírni, de most muszáj, hogy cukik.