szóval az van hogy van mikulás, Zsófiék rohantak is megnézni, de nem akarom édesség-jutalmazással nevelni őket, azaz nem tiltom és nem csinálok belőle tabut, de nem is erőltetem. (lásd nagymamák féle: edd meg a levesed/másodikat/főzeléket és utána kapsz sütit. brrrrr).

egy darabig nem is tudtam hogy mit csináljak a mikulással, aztán rájöttem hogy hagyom és kész. Nagymamától kap normál csomagot, tőlünk meg olyat, amiben inkább sósmandula, pisztácia, mexicorn van, meg gumicukor. mert én meg szeretem a gumicukrot, sőt, imádom, és az édes csontenyv még mindig jobban tetszik mint a tömény keménycukor. haha.

Meg különbenis, az összes csokit felbontatták, meg a gumicukrot meg az m&m-et és főzőcskéztek velük egy napig. Sokkal szebbek mintsem hogy megegyék, meg tényleg inkább sós szájúak. 

A pisztácia meg a kukorica pl rég elfogyott, de a színek szerint szétválogatott m&m meg gumicukor még mindig a kiskonyhában főzési alapanyag :-)

a képen a serpenyőben csokitojások (kinder) főződnek, a két tányéron meg egy táblacsoki meg egy waffelini van m&m-el együtt "sütve"

tegnap estére Zsófi is belázasodott... azthiszem itt az idő hogy végképp befalazzuk a bejárati ajtót, én már csak az ablakon keresztül szemlélem így is hogy jé, van külvilág? most viszont totál szobafogság...

torokgyulladás meg láz, meg a vírusos nyáltól csodaszép aftaszerű sebek orrokon, szájakon és állon, ahol a nyál csorog. gyönyörű. Ráadásnak még ugye fájós torok, ami miatt nem tud enni, de inni sem nagyon, főleg Simi, és naphosszat megy a bömbölde hogy neki fáj a torka, de fújni (tantum verde) az már nem. hát akkor szenvedjé'! hát mit tudok én csinálni?

amúgy ma éjjel (meg reggel is) felvettem egy epizódot videóra az orbitális hisztijeiből. Amik szerintem nem is hisztik, főleg éjjel van ilyen, valamennyi alvás után, elkezd vigasztalhatatlanul bőgni, meg mintha hisztériázna, jár a keze, lába, csapkod, bőg, és semmivel nem lehet kizökkenteni. gyakorlatilag nincs magánál. Nem reagál se fényre, se simogatásra, se ölelésre, se kiabálásra, se semmire, csak torkaszakadtából bőg. Aztán egyszercsak mintha elvágnák a dolgot, és jön és néz és bújik és rögtön aludni is akar vissza, mintha semmire sem emlékezne. Nekem a pavor nocturnusra hasonlít, így gugli-okoskodás után, de a fene tudja. Az biztos hogy fel akarok venni még egy-két ilyen epizódot, és utána valakit keresni kéne aki ért ilyesmihez. Van amúgy amikor napközben is rájön, alvás nélkül, szóval ezért nem egyértelmű ez nekem. Gyerekorvos dokink ehhez túl régimódi, nem tudom hogy megtudnánk-e beszélni. Megpróbáljuk 

(még egy tippem: epilepsziával van vhogy kapcsolatban)

Három éves lett (nov.30). és most szupejhíjó üzemmódban van, két hete nem tudjuk levakarni róla ezt az amúgy cuki szuperman-es felsőt. Nehezen értem meg, nehezen adja meg a megfejtőkulcsot magához. Kis Jakyll&Hyde, mert amikor jó passzban van, akkor ő a világ legaranyosabb gyereke, amikor rossz passzban, akkor a fejed tetejére is állhatsz, akkor sem fog megoldódni a helyzet. Zsófi ettől sokkal kiegyensúlyozottabban átlagos, jobban lehet érvelni vele.

A képen még másik négy fontos attribútum: a cumi, a "kék" mint szín, a "barna" mint csokissüti és Lightning McQueen. A kék mint szín valahogy teljesen lenyűgözi, pedig itthon nincs semmiféle gender kondícionálás, sőt. Cumi nélkül sehova. Csoda hogy az ovi működik nélküle, és valahogy mindenféle desszertből a barna ami bejön neki, legyen az fagyi, süti, jégkrém. 

A sütivel kapcsolatban: ez szamos tortácska, eddig csak az alattunk lévő Napfényes Élet egészséges cukrászdából evett leginkább, ami teljesen vegán és a csokis sem csoki, hanem karob. De most voltunk gasztro-n és a szinte születése óta tartott tejmentes diétát most felváltja épp a "kezdjük el a tej bevezetését". Még "tápinak" továbbra is rizs/mandul tejet iszik, mert azért nem rögtön tejet kell beledönteni, de lassan majd azt is kipróbáljuk. 

Oviba - legnagyobb csodálkozásomra - felvették idén szeptembertől, holott csak most töltötte a hármat, úgyhogy egy hónappal később kezdtem el azért a beszoktatást és utána majd' egy hónapig csak ebédig maradt ott, úgyhogy gyakorlatilag egy hete kezdte el az ottalvást, ami a kezdeti ovis nehézségek után teljesen zökkenőmentes lett. Van egy hülye óvónénije, aki egyszer lelocsolta tetőtől-talpig mert "nem tudott mit kezdeni a hisztijével". Gratulálok a pedagógiai megoldásához. Azóta nem győz nyalni. nyaljon is. főleg Siminek.

Most meg épp beteg, torokgyulladása van, kis láz, elesettség. De aki szuperhíró, az betegen is szuperhíró...

még az van, hogy most 28 hetes vagyok. Március 1-i céldátummal. Ezt most nem hirdetem sehol, főleg fészbukon nem, senkinek semmi köze hozzá, itt sem akartam, aztán rájöttem hogy hiszen ez az én blogom, hülye-e vagyok?

szóval para már beindult, mind a szülés miatt, mind amiatt hogy teljesen hülye vagyok-e, hiszen még egy gyerek?? nooormális? hát nem. De most már nem mondok olyasmit hogy mégsem kellett volna. mert de, mert akartuk, meg minden, de nagyon nem lesz egyszerű. Egyrészt basszus csak két kezem van, és sokszor az sem elég, másrészt meg épp végefelé tartunk a tápizásnak, a pelenkázásnak, erre kicsit még megszivatom magam. Alvás se lesz újra, stb. 

De amikor jófejek, akkor viszont _annyira_ jó fejek, hogy biztosan akarok még.

A legjobban amúgy az zavar hogy mennyit kiesek munkából. rettentő sokat. És rettentő öreg leszek mire visszamehetek. Negyvenes nyanya , amint újratanulhatja a friss végzős egyetemistáktól az egészet. pfffff....

(már el is felejtettem hogy milyen jó blogolni, ahova azt írok amit akarok, le lehet szarni hogy ki mit szól hozzá és hogy mi a desired public opinion.)

szóval örülök meg minden, de jó lenne egy időgép azért legalább a végére...