namost becsöngetett a szembeszomszéd hogy sprechenelek-e dajcsul, mert ő éjszakánként dolgozik és most aludna és ne bőgessem a gyereket. 

kibaszott kurvaélet hogy mosolyogva kellett nekem is válaszolnom mert ilyen illedelmes fasz vagyok. ahelyett hogy a kezébe nyomom a kölköt hogy ugyan keresse már meg rajta a mute gombot mert én eddig nem találtam. Meg hogy kapja már be a faszom , így is két gyereket már nem kell hallgatnia, mert hazapateroltam őket, meg különbenis, mit gondol, hogy majd akkor leragasztom nappalra a száját? vagymégis mi??

eddig is lépcsőházi gondolkodó voltam, de most extrafos lesz  hogy még csak nem is tudom magam rendesen kifejezni a nyelvi hátrányok nélkül.

pedig épp egy pozitívabb bejegyzést terveztem mára.

nagyok otthon, könnyebb kicsit, de mégsem, mert Vilmos az őrületbe kerget. Mostanában komolyan meg-meg fordul a fejemben mindenféle gyermekbántalmazós gondolat mikor vége-hossza nélkül bömböl. meg csak olyanokat csinál amit nem szabad (tv püfölés, konnektorért nyúlkálás, virágleszedés, wcpapír letekerés) Mivel a lakás üres, ezért csak ezeket tudja felváltva csinálni, én meg meghalok az összezártságtól. 

és ma arra jutottam hogy lehet hogy hiába a költözés, nem fog javulni ez, mert nem lesz szünet akkor sem, csak szebb helyen szenvedünk, jobb körülmények között.

Közben meg még gyűlölöm ebet is, mert neki meg minden kurvára összejött most. Új munkahely, régi kollégák irigylő-tekintetében lubickolás, elismerés, siker-fény-csillogás, fiatal kollégák, friss hús, csupa csajok, biznisz, délben finedining, csapatépítés, munkaebédek, szállodás kétnapos workshop máshol, karácsonyiváráslátogatás, stb. MEG MINIMUM KILENC ÓRA Vilmos és az unalmas házisárkány nélkül.

SENKIHEZ nem tudok beszélni, senki nem vált le, senki nem szabadít meg ettől a kis gonosztól.

Becsavarodom.

haza akarok menni, ott legalább a hárshegyen magyarul beszélnek majd amikor hozzák a nyugtatót.