Pénteken ugye temettünk, aztán halotti tort ültünk a Kisbugaci vendéglőben, vidéken.

Szombaton ebre rájött a főzhetnék, és cigánypecsenyét csinált, amire meginvitáltuk tesómékat is. Aztán ilyen tomsawyeres módszerrel rám is rámjött a konyhai alkotási vágy, és kőleves mintájára csináltam a hűtő aljában talált répa+zeller kombóból egy nagy adag gazdag marhahúslevest csigatésztával. Ebéd után még mindig ragyogott a nap, úgyhogy felkerekedtünk, és kimentünk a fóti gyerekotthonba szétnézni adoptálható egzotikus gyerek után megnézni a hatalmas birtokot, a gyönyörű kertet, a kacsákat a tóban, és a gyerekeket, akik örök táborozásra ítéltettek.

Vasárnap csináltam krumplistercet a főtthúshoz, paradicsommártással, ebre meg almáspitesüthetnék tört rá ellenállhatatlan erővel, és hát nem igazán akartam gátat szabni az ilyen jellegű érzelemkitörésnek. Meg ugye a snooker döntő, ahol az alig 24 éves Neil Robertson úgy eltángált mindenkit, hogy öröm volt nézni. 

filmek: Wallace és Gromit (még én nem láttam), Hair (még eb nem látta), The Fisher King (szintén eb)

 

tegnap délután kettőkor meg munkatársamnak kisfia született. Egy nagy körforgás az egész, az van...

mindennek van határa, ez a tegnap esti bejegyzés viszont már a (pohár) legalja.

izé... miért is van az, hogy spiccesen ha meghallgatod a U2 - One-t, utána Depeche Mode - Home-ot karöltve a Somebody-val, akkor iszonyúan be lehet depizni, túlcsordulósan még sírni is akár titokban, még akkoris ha úgy két méterre ül az ember?

 

Though things like this
Make me sick
In a case like this
Ill get away with it

 

update: utánuk a következő számokat nem szabad berakni: The Cure - Lullaby, Duran Duran - The Wild Boys, Army of Lovers - Obsession, Conjure One - Tears From The Moon stb...

délután háromtól mint a güzü dolgoztam, vájtam a menetet egy spéci nagy, szép csavarba mint állat. Háromnegyed ötkor szóltam az egyik kolllégámnak, hogy nézze már meg amit eddig csináltam, hogy ez így jó-e, mert most csináltam ilyet először. Kolléga szavára nagyon adok, nagy ász, úgyhogy ha lett volna kalapom, gyűrögettem is volna, hogy na mit fog szólni, ügyes-e voltam. Leül a gép elé, hogy "na nézzük..." erre PANG!... elszállt a gép...

Ráléptem az elosztó kapcsolójára.

és természetesen nem mentettem.

a másik kiszemelt fika-célcsoportom ma a trendies kerékpárosok, de azokból is a nagyvárosi gerilla típusúak. Akik basznak arra, ha van kerépárút, akkoris az úton vagánykodnak a cicanaciban, rám a szívbajt hozva egy-egy manőverrel - pedig nekik fog fájni, ha elütöm őket, igaz engem sittelnek le -, ugyanígy basznak a bicikliúton elhelyezett bicikli-közlekedési lámpa színeire - konkrétan oktogonon: majdnem eldaráltunk egy bicajost jobbkanyarkor andrássyról, holott égővörös volt már a biciklisek lámpája. Ugyanígy basznak a rendes közlekedési lámpákra is: jelen esetben gyalogosként szerettem volna a zöld lámpámon átkelni, két futár kent majdnem a zebrába, mert az álló kocsisorból kivágtak, mer ugye miért is ne? és úgy egyébként is, basznak mindenre. Bunkónak lenni szerintem nem trendi.

a másik amit sokkal jobban megszigorítanék, az az időskori jogosítványosztás. Erről jutott eszembe - öregnéni rükvercben ledarálta kortársait. Viszont van személyes érintettségem is az ügyben: saját nagyanyám, aki a maga nyolcvanegy (!!) évével még vígan száguldozik a faluban, persze csak ő élvezi a dolgot, szerintem már mindenki menekül haza, riadóláncban adva tovább a haladási irányt. Azt már elfelejti hogy melyik hetet írjuk, de jogsi hosszabbításához a papírt még megszerzi, mert jóban van a dokival. Lépcsőre már nem tudja felemelni a lábát, de a volán mögé még beülhet... hát nagyon nem jó ez. Sokkal szigorúbban megrostálnám az autóvezetés feltételeit, az évekkel exponenciálisan növekvő számú orvosi vizsgálattal. Ilyen rohadék vagyok.

szombaton az éves nőgyógyászati rákszűrésről hazafelé battyogva fogalmazódott meg bennem a kérdés hogy miért nincs az emberekre zöldkártya? miért nem lehetne az, hogy van valami nővér-rendőrség szerű, ami szúrópróba szerűen elkérné ezt a human zöldkártyát, és figyelmeztetne, vagy megbüntetne ha nem mentél el az éves ilyen-olyan szűrésre. Legyen az fogászati, nőgyógyászati, tüdő, bánomisén. A másik meg, hogy igenis jó lenne, ha lenne mindenhol éves vizsgálat, szűrés, akármi, ne csak akkor juthasson el oda az ember ha már a rizikófaktoros éveiben jár - lásd mammográfia csak negyven év fölött.

nothing more to say

ma míting hegyek, borzasztó péntek, és semmi nem történt.

 

(esetleg majd most a Sushi Seinél nyolctól: júúúj)