tegnap Lobólátogatás, kiskázmér csodálás, utána meg étteremfelmérés.
most meg meló
tegnap Lobólátogatás, kiskázmér csodálás, utána meg étteremfelmérés.
most meg meló
meló-meló-meló
aztánmeg jön fel kistesóm, nálunk szülinapozik. lassan már csak a kronológiai sorrend miatt hívhatom "kis"tesónak, hiszen 17-et tölt, 18-ba lép.
ma E G É S Z nap meeting volt. Pedig ez nem az a fajta meló amit összerizsálhat az ember. Csak enni mentünk le, aztán újra verembe bezárva, döntések, következő lépések, stratégia, irány, és szakmaszakmaszakma...
nagyon jó ellenpont lesz most a séta a westendhez, majd bennt a kirakatbámulás. Valahogy meg kell akadályozni hogy nehogy véletlen feljebb csusszanjon az íkúm.
Gondolom mindenki ismeri azt az érzést amikor tréning/tanfolyam/meeting alatt az ember a langymelegben, féhomályban az előadó halk monoton szavai alatt iszonyú tempóban esik kómába, és akar lefordulni a székről. Miért van az hogy ilyenkor nem tudod kontrollálni a két szemed, nem tudsz egy pontra fókuszálni, hanem állandóan szétcsúszik a kép?
(kisszínes: HZs jegyezte meg még régebben, hogy nem is az a gáz amikor lecsuklik a fejed meeting közben, hanem amikor az első bólintásos kóma után felhorkantasz)
Szombat:
Eb koránkelős, én meg sokáigalvós. Eb szeret piacra járni, énis, csak mire eljutok sosincs már semmi. ezért még péntek este írtam bevásárlólistát, és szombat reggel már ott várt a fél Lehel piac a konyhaasztalon. Lett is belőle finom házi gyöngytyúkleves cérnametélttel, meg az eb féle rakottkel kínaikelből.
vezettem először tökegyedül pesten: kocsikulcsot felmarkoltam, majd be a városba, a felvonulási térre, felvettem tesóm, majd haza, leparkolással. Hát nem nagy vaszisztdasz, és azt kell mondjam hogy kicsit talán még jobb is egyedül mint ebbel, mert akkor ott a megfelelési kényszer.
aztán este meg mentünk Lobóékhoz társasozni, amit a remekbeszabott raklettparti indított (sajtos gomba... hmmmm!). Majd ennek örömére hármas első hely: (Lobó, L, én) és eb meg... nos ő szokott mindig nyerni, de ha egyszer veszít, akkor is csak úgy megy neki hogy második lesz.
vasárnap:
nos vasárnap az édes semmittevés jegyében tellt, tekintve hogy nagyon megérdemeltük, mert az elmúlt egy hónapban mint pók a falon rohangáltunk ebékhez és hozzánk vidékre.
mameg:
asszem nem mondok újdonságot ha aztmondom hogy semmi kedvem most itt ülni...
Ma megejtettük a már eléggé időszerűvé vált havi nagybevásárlást is, de holnap kezdődik csak az igazán húzós menet: megjárjuk először nálunk vidéken, aztán vissza pest, majd vasárnap ebékhez, aztán este meg újra pest, jövünk az ügynökökkel meg senoival társasozni jóóól. de lehet hogy akkor már csak egy kiadós berúgásra leszek már csak képes. Remélem találok ahhoz is társakat majd...
apropó társak... valaki valahova jövőhét kedden? szalma leszek, fát nevelek, ... szóval jó hallgatóság vagyok, megértő és ivócimborának se utolsó
tegnap Lobóéknál voltunk Last Minute társasjátékozni, Kázmérnak ugyanis már csak két hete van hátra megszületésig. Jövő, vagy azutáni hétre már kétopciós a dolog: vagy kórházba megyünk kiskázmért látogatni, vagy újra társasozni egyet. Remek, remek!
amúgymeg nemtudom miért sír a szája a sok (irigykutya) embernek, hogy micsoda bébibúm van, meg hogy felszaporodtak a terhesbloggerek is, hát csak kicsit utána kéne számolni hogy mégis kik alkotják a keménymagot, meg a fővonulatot a bloggerek között... annakidején 2000-2002 felé, mikor itthon is beindult a blogolásosdi, az akkor ~2x (huszonfiatal) évesek voltak akik lecsaptak a lehetőségre, akik felismerték a blogolás adta ingyen-pszihiáterben rejlő potenciált. Nos ez a korosztály most érik be, és hoz termést. Ennyi.