és akkor megveszem a díszmadzagot, amivel csomagolásokat átkötöm, mert már csak az hiányzik. Az első nem utolsópillanatbankapkodvavásárlós karácsonyom! este meg is ünneplem ezt valamiféle jó borral, és holnap meg már csak láblóga lesz, kiadós adag sorozat-lemaradás-behozással.

Valami hihetetlen nyugodtság vett erőt rajtam, és csak ülök itt megvilágosodva mint Neo, és Létezem. Nem várok semmit, nem siettetek semmit, nem bánok semmit, csak idióta buddhavigyorral hagyom hogy a gondolatok áramoljanak keresztül rajtam, és élvezem az Életet. Nem tudom mitől jött, vagy hogyan, de jó. Maradhatna. 

holnap estére is van egykét terv már: vagy biliárdozunk újfennt Cs-vel, vagy találkozom HZs-vel, vagy korizunk munkatársakkal, vagy Desperate Housewives-ot nézek egy adag vaníliafagyival.

hmmm.... egyik opció jobb mint a másik 

péntek este karácsonyi bál volt céges. nem sikerült túl jól, mert több szinten, több teremben volt, így folyamatosan áramlott az embertömeg innen-oda és onnan-ide, és nem tudott kialakulni semmiféle hangulat. de legalább egyszer az évben magassarkúban, loknikkal és nadrágkosztümben. haza, majd másnap reggel eb ment suliba, én meg otthon tettemvettem, aztán tesómékhoz ki, volt egy fél napig egy szép kiskutyájuk, de aztán nem bírtak vele, és visszaadták az eredeti gazdijuknak. Mikor hazaérkeztünk már az egész hetes hajtás miatt annyira maradt csak idő hogy átöltözzünk pizsamába, és már alvás. Sikerült abszolválnom egy 13 órás alvást, ami miatt mintha 10 évet fiatalodtam volna. Közben eb reggel megint korán kelt, ment ki a hungaroringre vezetéstechnikai tréningre, amit még szülinapjára adtam, mert imád vezetni. Közben átmentem háziasszonyszerűbe és mostam, pakoltam, majd délután meg csináltam egy nagy adag isteni frankfurti levest kínai kelből. Közben meg megnéztem a harmadik évad összes részét a Desperate Housewives-ból, mert otthon nyanyásodni mit sem ér a zófa melegítése nélkül. (Este persze snooker döntő) aztán vacsi, bor, szex, alvás. asszem ilyen sorrendben.

ma meg újra szabin, 11kor keltem, ismét évekkel fiatalabban, és nemsokára összeszedem magam, és nekiindulok az utolsó adag ajándék beszerzésének, ami egy libri, kátay, bortársaság körút lesz. és már csak a csomagolópapír hiányzik, és kész is! és ha minden igaz, mindenkinek sikerült olyasmit összeválogatnom aminek tényleg örülni fog. De majd kiderül.

és este még egy szaunaparti is vár rám, ahol elbúcsúztatjuk a csavargyári jelenlegi főnökünket. Utána meg talán még szináékkal is összefutunk.

hmm... talán össze kéne szedni magam...

a tér. tegnap kimentünk korzózni. Totál belezúgtam eb-be újra, úgyhogy csak hagytam hogy vonszoljon a karácsonyi kirakodóvásár bódéi között, és lassan majszolgattam a sült gesztenyét a forraltbor illatban.

aztán álmomban meg síelni voltam, a felvonón meg buddhistákkal énekeltem együtt egész addig amíg meg nem állítottak minket a határnál(!) az arabok hogy vendégül láthassanak. 

fel is keltem hirtelen. úgy féltizenegy felé, mert ma megint szabin vagyok. Nem lehet ugyanis átvinni a szabadságokat jövőre, ezért jövő hétre is kivettem két napot. Nem vagyok hajlandó két ünnep között szabadságra menni, mert 1: akkor úgysincs annyi meló ami miatt érdemes volna, 2: legalább van indok megszökni szülőktől, hiszen dolgozni kell menni.

Többek között azért is jó hatvan pasi között egyike lenni a három lány munkaerőnek a szinten, mert a női budi mindig szabad, és gyakrabban jár a takarítónéni oda suvickolni mint mi használni, így kifogástalan állapotú mindig. Illetve a nagyfokú elszigeteltségben a csajok - alias mi - nem egymás szemét vájkálják, mint ahogy ez a nőtúltengéses helyeken szokott lenni, hanem a bajtársiassági elveket követve megtartjuk az udvarias reggeli hárommondatos jóreggelt-csevejt, majd ki-ki a maga körletébe távozik. Ez így elégséges és egészséges.

és félreértés ne essék nem tudom mi a jó megoldás, mert engem is felőröl az egész. Pont tegnap fakadtam ki, hogy az a szar hogy egy seggel két lovat kéne megülnöm, persze mindkét helyen 100%os erőbedobással majdan: Szeretem a munkámat, szeretnék fejlődni, szeretnék előrelépni, a munkahely hatalmas perspektívákkal kecsegtet, mehetnék a cégen belül külföldre is, lehetnék seniorfejlesztő is, projektvezető is, utazhatnék külföldre kéthavonta stb. Ugyanakkor szeretnék majd gyereket, akinek lehetőségeimhez mérten szeretnék jó anyja lenni, nem szeretnék lemaradni a gyerekkoráról (és persze nem szeretnék a ló túlsó oldalán se kikötni százhúsz gyerekkel otthon, koszosan); de egész egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnik.

Vegyünk egy (annyira nem is fikcionális) példát: Itt van B, a kollégám, akivel együtt jöttünk ide a Csavargyárba. Ha én két év múlva kiesek a melóból mert szülök, akkor mire visszajövök két év múlva, B már ötször annyit fog tudni, mint amikor én elmentem, ellenben én már csak feleannyit, és kezdhetem előről. Aztán ha mégegy gyerek jönne, mit tesz isten, akkor GOTO 10, és a végén az egyenlet úgy néz ki, hogy én majd a kezdőkkel szívok újra, tanulok, pótlok, ugyanazért a fizuért, közben B meg már rég a felettesem felettese lesz, nekem egyre kevesebbet osztanak, hiszen hol beteg a gyerek, hol nagybevásárolni kell, hol farsangra, érthető ez a munkáltató szemszögéből. Értem énis. Csak nem jól van ez így. Ilyenkor szeretnék egy egyszerű eladólány lenni a közértben, mert neki nincs törés, a gyerek lesz élete főműve, és a kihívás az életében.

Az ilyen hülyéknek mint nekem, meg főhet a feje, szakadhat szét, vagy köthet csúnya kompromisszumokat, amik később randa Hufnágelpisti-kelésekké válnak.

szóval méltósággal megöregedni. Eddig azt gondoltam hogy ezt a szólást hetven és a halál között osztják, de nem. A nagy port kavart HZs-s írásokkal kapcsolatosan jutott eszembe, hogy ez hiányzik. Hogy elodázunk mindent, hogy majd, nem akarunk öregedni, mindig tinédzser, mindig rugalmas mellek, és köszönöm, de gyereket soha - v.ö.: Pöffeszkedő Családosok -. Merthogy ezt diktálja a kor, a trendek. Csak egy macskát illik bevállalni ha már nagyon rajtunk van az istápolhatnék, ciki teherbe esni, és gyereket szülni. Igazából nem is maga az aktus az, hanem hogy átléptünk egy másik korosztályba, ahol felejtősek az egyetemi évek felelőtlen nonsztop bulijai, a haverok nélkülünk mennek spanglizni, és nem mi leszünk az első akit felhívnak hogy gyere koncertre bécsbe hányni. Tízkörömmel tiltakozás, örökifjúnakmaradás. Elkötelezettséghárítás, felelősségnemvállalás. 

Vagy mégis van benned kurázsi továbblépni? Elveszed a lányt, hozzámész a fiúhoz?

De már erre is megvan a trendi ráhúzhatós marketingcélcsoport-célkereszt: DINKY. a következő chapter a Kismama-baba univerzum. Létezik mindegyik kör, de egyre hermetikusabban záródnak, egyre átjárhatatlanabb a határ, hiszen bennt kell tartnani hogy fogyassz eleget, hogy kitermeld a klub tagságiját.