szóval méltósággal megöregedni. Eddig azt gondoltam hogy ezt a szólást hetven és a halál között osztják, de nem. A nagy port kavart HZs-s írásokkal kapcsolatosan jutott eszembe, hogy ez hiányzik. Hogy elodázunk mindent, hogy majd, nem akarunk öregedni, mindig tinédzser, mindig rugalmas mellek, és köszönöm, de gyereket soha - v.ö.: Pöffeszkedő Családosok -. Merthogy ezt diktálja a kor, a trendek. Csak egy macskát illik bevállalni ha már nagyon rajtunk van az istápolhatnék, ciki teherbe esni, és gyereket szülni. Igazából nem is maga az aktus az, hanem hogy átléptünk egy másik korosztályba, ahol felejtősek az egyetemi évek felelőtlen nonsztop bulijai, a haverok nélkülünk mennek spanglizni, és nem mi leszünk az első akit felhívnak hogy gyere koncertre bécsbe hányni. Tízkörömmel tiltakozás, örökifjúnakmaradás. Elkötelezettséghárítás, felelősségnemvállalás. 

Vagy mégis van benned kurázsi továbblépni? Elveszed a lányt, hozzámész a fiúhoz?

De már erre is megvan a trendi ráhúzhatós marketingcélcsoport-célkereszt: DINKY. a következő chapter a Kismama-baba univerzum. Létezik mindegyik kör, de egyre hermetikusabban záródnak, egyre átjárhatatlanabb a határ, hiszen bennt kell tartnani hogy fogyassz eleget, hogy kitermeld a klub tagságiját.