EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen


got it

2007. április 25. - Mirwen
szóval igen

jaigen

és ma nincs tej, azaz nem tudok kávét inni, azaz maradok zombi-üzemmódban...

a leghőbb vágyam most egy futószalag melletti meló lenne, ahol elém jön a cucc, nekem be kell forrasztani az IC 2-es és 6-os lábát, majd tovább megy a cucc, és jön a következő, beforrasztom a kettes meg a hatos lábat, majd tovamegy, és újra és újra, és nem kell gondolkodni, hanem egyszercsak délután lesz, és megszólal a műszak végét jelző duda és lehet hazaténferegni... 

ez az

napok jönnek mennek, meghívóosztás van folyamatosan minden este, vizitálással, beszélgetéssel, vacsorával, hol mi...

terápiás jelleggel a tesómnak keresgéltem meg küldtem öt hetes ikerterhességes ultrahang képeket, hogy tudja majd hogy mit kell néznie jövő hétfőn, mert tuti biztos vagyok benne hogy ikrei lesznek... pasija kicsit ki is van most akadva hogy mi lesz ha tényleg azok lesznek, hiszen nem erre számított, de mondtam is tesómnak, hogy maximum kölcsönadja az egyiket. aztán nevettünk.

csináltam kapribogyós tojássalátát, néztem három rész House MD-t, és újra nem raktam oda mosni, és mostmár úgy kell beverekedni a szennyesruhakupacon keresztül a fürdőszobába.

meg még meglepte eb magunkat egy ígéretes színházjeggyel, illetve este nem mentünk sehova, pedig úgy volt...

nema zén napom

Se a fa nem jó, nem lesz belőle pénz, örüljünk ha nem ráfizetés volt, majd most fizethetek én érte mint a katonatiszt, meg a járulékos kiadások, ugye. Majd a reggeli álmom egy lóhalála telefon szakítja félbe, hogy negyedórám van nemhogy kinyitni a szemem, de elpakolni a műkukikat konyhát, a lakást, felöltözni, rendetvágni mert siserehad. Aztánmég a pisilés se volt jó, a reggeliről meg ne is beszéljünk.

és most elkeseredetten nézegetem a a lefeléket és hiányt.

és még fel se hív.

mondom hogy nem az én napom ami virít az égen, csúfondárosan. 

ésmég

ezenkívül szombaton leszedtük a karácsonyfát, ebben a tavaszi időben leginkább már a húsvéti terítőt raktam volna fel az asztalra, de akkor rájöttem hogy még csak január közepe van. Másnap csavargás közben az éppen nyíló pitypangot meg százszorszépet bámultuk, amire egy méhecske szállt épp, és elgondolkoztam hogy milyen csúnya vége lesz ennek... március végén az esküvőnkkor valószínűleg tédig érő hó lesz, és minusz 10 fok, meg jeges, metsző szél. Murphy.
amúgymeg másik aspektusból nézve életem legszarabb szakaszát élem át. tegnap sokkolt, az utolsó cseppel, és most teljesen kész vagyok. soha vissza nem fordítható, örök, és utálom. és sírok. és nekérdezzétek.

danger zone

tesómék biztos haragszanak ránk, mással ugyanis nem tudom megmagyarázni a karácsonyra tőlük kapott 3000 darabos puzzle-t. Amilyen obszesszív kompulzív vagyok, nem hagy nyugodni a dolog, és minden este túrom a dobozt, zörgök, matatok, eb meg már az őrület határán, mert épp egy levelet keresek, de nem ilyet, hanem amolyat, de az nemjó, mert ide más árnyalatú sárga kéne. A kép ugyanis egy őszi erdő.

Közel két négyzetméteren.

Najó, nehezítésképp van rajta szép felhőtlen kék ég és egy csinos, fodrozatlan tó is az előtérben. 

Amin tükröződik az őszi erdő és a felhőtlen kék ég. 

és természetesen a lakásban még csak véletlenül sincs akkora felület ahol elférne, így a nappaliban a szokásos tevékenységek - úgysmint leülés a számítógép elé, leülés a kanapéra, kijutás a teraszra, teregetés, viráglocsolás - bizonytalan időre elhalasztva.

 

prekari

szóval utazgatás lesz a közeljövő, úgyhogy nálunk ma volt karácsony, fával, díszítéssel, zenével, dán körtetortával és ajándékozással. 

az ebéd ünnepi smack volt, gombával, sonkával, sajttal gazdagítva, snidlinggel megszórva.  nem vagyok hajlandó főzni ugyanis, tekintettel a holnap reggel tłzkor kezdődő háromnapos traktára.

és kaptam isteni ajándékot ebtől. boldogboldogboldog. 

süti beállítások módosítása