home alone.

mai nap tömören: reggeli korábban a nyugatinál, majd Zsinagóga, utána Nemzeti múzeum, ahol - szégyen-szégyen - még nem is jártam eddig, és az állandó kiállítás - honfoglalástól napjainkig - nagyonjó! dekomolyan! lehet kérni vojsz gárd-ot is, ami még sokkal jobbá teszi, de fel kell készülni, hogy a húsz termes kiállítás nem másfél órás program... mint ahogy azt egyesek gondolták... így máris dél lett, továbbrobogtunk a Ráday utcán, végig az Iparművészetiig, ahol meg a szép Zsolnay kiállítást néztük meg. innen már korgó gyomorral, meg vízhólyagos talppal vissza a nyugatihoz, podmanicki: Sir Lancelot.. nahát mondanom sem kell hogy ájuldozásos örömmámor volt, már a sajátos japános visszafogottsággal... meg tudom érteni, mert tényleg elég frankón megcsinálták a helyet... nos nagy lovagi lakoma meg pár csupor sör, marokrafogott libacomb után már csak dülöngélve jutottunk haza, ahol viszont a bőröndcsomagolás, lecipelés a kocsihoz várt, és irány a reptér. itt nagyonjófej volt, mikor becsekkolt, és indult volna be a tranzithoz még utoljára elköszönt, meghajolgatott, aztán odajött, és esetlenül, meg cuppanás nélkül, de valami puszifélét nyomott az arcomra.. hamár a balkánon van, úgy is viselkedik ahogy itt illik... aztán..... és husss....